A kiállításon a fő attrakciót az a közel másfél tonnás löveg jelenti, amelynek csöve a kézdivásárhelyi Rudolf Kórház parkjának földjéből került elő 1906-ban. Az ágyú kalandos történetéhez tartozik, hogy – miként azt a megnyitón Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnöke elmondta – a hatfontos löveg negyven évig a bukaresti Román Nemzeti Történeti Múzeumban „raboskodott”, onnan sikerült 2011-ben a székelyeknek visszaszerezniük. A regényes történetű ágyú 2019 óta történelmi ereklyeként járja az országot, bemutatták már Budapesten, Nyíregyházán, Szegeden, Kecskeméten, Veszprémben és ezennel másodszor is a fővárosban, a budavári Főőrség épületében.
Gábor Áron alakja – mint megtudtuk – jól példázza a székelység legjellemzőbb nemzetkarakteri jegyeit: a rendíthetetlen hazafiságot, a konok összetartás szellemét és a furfangos leleményességet. A szabadságharc idején, mialatt székely asszonyok és gyerekek húszezer font lőport gyártottak a honvédsereg számára, Gábor Áron társaival valóságos hadiipart teremtett a semmiből azt követően, hogy a sepsiszentgyörgyi nemzetgyűlésen kijelentette:
Lészen ágyú!
Csakhogy nem állt rendelkezésére az a bonyolult technológia, amellyel akkoriban az egybeöntött és utólag kifúrt ágyúcsövek készültek világszerte, ezért székely furfangossággal kikerülte az akadályozó műszaki problémát: a harangöntés módszerét alkalmazva két hosszában megfelezett ágyúcsövet öntött, majd ezeket forrasztotta egybe, így nem volt szükség utólagos fúrásra. Valóságos csoda persze, hogy az így készült hetven ágyú csöve kibírta a lövéseket a forrasztás mentén való szétnyílás nélkül, de tény, hogy működtek, általuk hat-hétszáz méterig hatásos fegyverhez jutott a Székelyföldön harcoló szabadságharcos sereg.
A kiállítást megnyitó Németh Szilárd honvédelmi miniszter-helyettes a bátorság és elszántság példájaként idézte fel a nevezetes sepsiszentgyörgyi eseményt, ahol Gábor Áron nem kis önbizalomról tanúságot téve közölte a nemzetgyűléssel:
Ha két hét múlva a város piacterén nem lesz az első hat ágyú felállítva, és próbalövésnél célt nem találok, akkor én magam állok tízlépésnyire az ágyú elébe céltáblának.
Erre szerencsére nem került sor, rövid időn belül hetven löveggel látta el a honvéd tüzérséget. A tárlaton megannyi kuriózummal együtt látható Sepsiszentgyörgy 1848-as zászlaja, Bem József tábornok sétabotja, Deák Ferenc Széchenyi Istvántól kapott pipája, Kossuth Lajos cigarettaszipkája, magyar főtisztek csákói, kézifegyverei, hadfiak fogságban készített faeszközei és nagymamákat meghazudtoló szőttesei. Mind közül talán legmegrázóbb emlék az az ereklye, amelyet Makray Lászlóné Thorma Lujza készíttetett a kivégzett honvédtábornok, Damjanich János bitófájának általa megszerzett faanyagából.
Nemzeti ünnepünk napján, március 15-én persze a palotanegyeden belül nem csak a Főőrség épületébe lesz érdemes ellátogatni, mert rendkívül gazdag programkínálattal (huszártábor, fegyverbemutató, várséták, történelmi és irodalmi előadások, kézműves-foglalkozások, bábelőadások) várják a családokat.
A Gábor Áron-kiállítás megnyitóján Fodor Gergely, a Nemzeti Hauszmann program kormánybiztosa külön is felhívta a figyelmet arra a Hauszmann-sztori folytatódik című ingyenes társkiállításra, amelynek megtekintését a nemzeti ünnep környékén is érdemes összekötni az újjáépült Szent István-terem meglátogatásával. A Budavári Palota elsőként helyreállított déli összekötő szárnyában – ahol a Szent István-terem is található – a közönség képet kaphat arról, hogyan is építette át százhúsz éve Hauszmann Alajos építész a budavári palotát és környezetét, és látványos vizuális eszközök révén megismerheti, hogy több évtizednyi pusztulás után most miként születik újjá lépésről lépésre, korhű módon a palotanegyed.
Borítókép: Németh Szilárd a kiállított ágyúval a tárlat megnyitóján (Fotó: Teknős Miklós)
