Az 1970-es évek végétől hangköltészettel és totális koncertszínházzal is foglalkozott, 1984-ben megalapította a Szkárosi and Konnektor művészeti koncertszínházat. Ő gondozta 1986-tól az Új Hölgyfutár című lap- és revüvállalkozást, amely a hazai párhuzamos kultúra, avantgárd irodalom és művészet nyomtatott, illetve élő színpadi fóruma volt.
Térköltészeti és videó munkáival, versszobrokkal rendszeresen szerepelt hazai és külföldi kiállításokon, hangköltészeti alkotásaiból számos felvételt készített, 1987-től videóköltészettel is foglalkozott.Az 1990-es években az angol Towering Inferno és a magyar Spiritus Noister együttessel zenélt. Költészeti-művészeti tevékenységét transzpoézisnak nevezte el.
Szkárosi Endre 2020-tól volt tagja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület vezetői testületének, 2018-tól 2021-ig a Szépírók Társaságának elnöke volt. Művészetét számos díjjal elismerték, 1986-ban Kassák-díjat kapott, a Locus Signi-díjat 1994-ben, József Attila-díjat 2007-ben, Mészöly Miklós-díjat 2012-ben, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét 2016-ban vehette át.
Főbb művei között szerepel az Ismeretlen monológok (versek, 1981); a Szellőző Művek (költészet-művészeti könyvmunka, Galántai Györggyel, 1990); a Mi az, hogy avantgárd? (2006); a Merülő Monró (versek, 2007); a Verboterror (performanszköltemények, 2013); a Véletlenül nem jártam itt (válogatott és új versek, 2018) és az Égzsák (régi és új hangköltemények CD-vel, 2020.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!