
Amikor az elhunyt férj végakaratával szembehelyezkedő özvegy hazahívja fiait, a diplomataként a cári udvarban élő Baradlay Ödön (Bitskey Tibor) távoli földről indul el. Legalábbis a film dramaturgiája szerint, mert a valóságban a magyarországi hazautazáshoz a gödöllői sportrepülőtér területe volt kijelölve. A szánon menekülő Ödön társával Leonyid kapitánnyal (Bujtor István) együtt éhes farkasok elől menekül. A jelenet felvételére 1965 januárjában került sor. Az oroszországi dermesztő tél látványos rekonstruálásáról és a metsző, fogcsikorgató jeges szél imitálásáról két repülőgép rotor gondoskodott. Bár elegendő hó fedte be a területet, Várkonyi mégis úgy gondolta, hogy nem baj, ha a táj képét, plusz gipsztörmelék és összetört hungarocell darabok pluszban kiegészítik. Némileg árnyalja képet, hogy az itt felvett akció jelenetek során a farkasoknak álcázott kutyákat sajnos valóban lelőtték.
Ennél lényegesen esztétikusabbak és szebbek azok a percek, amikor az élő díszletekben Sopron és a budai vár történelmi lenyomatai tárulnak szemünk elé.
A film első részében, a bécsi forradalom képeiben, párhuzamosan látjuk megjelenni a császárváros korabeli arculatát a hűség városában, valamint a budai Vár Bécsi kapu terének környékén.
A film egyik meghatározó helyszíne a baroneszpalota képe, a Plankenhorst család fényűző gazdagságát szimbolizáló épület. A városi palota barokk stílusjegyeire utaló külső homlokzatát teljes egészében önálló díszletelemként hozták létre, ami akkoriban nem kis teljesítmény volt. Az elképzelt látványvilág megvalósítása komoly gyártási igényt támasztott. A fából ácsolt és hátulról keresztgerendákból megerősített épületkompozíció teljes egészében kitakarta a Bécsi kapu téren álló budavári evangélikus templom főhajóját és tornyát. A film operatőre, Hildebrand István a teret igyekezett mindig más irányból fényképezni. Az esti jelenetekben szemből látjuk a teret és a díszletet. A nappali perspektívát ugyanakkor kicsit elcsalták az alkotók. A hintón utazó Liedenwall Editet (Polónyi Gyöngyi) és az őt lovon kísérő Baradlay Richárdot (Mécs Károly) ugyanis a Táncsics Mihály utca egyik emeleti ablakából látja Plankenhorst Alfonsine (Béres Ilona). A nézési szög viszont jócskán ellentmond a palota filmben látott helyének, hiszen amikor ezt a képet nézzük, akkor a túloldalon lévő Fortuna utcai házak mellett bal felől a felépített kulissza is megjelenik. A bécsi forradalom jeleneteiben néhány további műemlékjellegű ház is feltűnik még a budai várban. A Nándor utcai épületek akkor jelennek meg, amikor a Krámer (Benkő Gyula), az udvari besúgó az éj leple alatt próbál menekülni a feldühödött tömeg elől.
Várkonyi remek érzékkel használta ki a filmben azt az építészeti hasonlóságot, amely a budai várnegyed és a soproni belváros között érzékelhető. A forradalom bukásának filmkockáiban már a soproni Fő tér és közvetlen környezete köszön vissza. Szintén itt forgatták a Baradlay-huszárok hősies helytállásának képsorait, amikor a felhergelt csőcselék a Brigitta zárda falait próbálja áttörni. A forgatási helyszínt az Orsolya tér adta, ahol egy üresen álló foghíjtelken építették fel a nővérek zárdáját stilizáló kerítést. A kolostor előtt látható korabeli macskaköves burkolatot csupán a film kedvéért tették le, ugyanis az akkori belvárosban már aszfaltfelületen lehetett sétálni, ennek megjelenése viszont nem illett a XIX. századhoz. Bécs korabeli városképéhez egy angolparkszerű, természetes környezetet is beillesztettek még a filmbe. A margitszigeti zenélő kút és a japánkert idilli képe akkor látható, mikor a szerelmes huszárkapitány Editet kísérgeti a városban.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!