Batman (Robert Pattinson) az egykor talán szebb időket megélt Gotham City utcáit rója. Egyre mélyebbre merül a sikátorok sötétségébe, ahol megleckéztet minden útjába kerülő bűnözőt, saját magát pedig a Bosszúnak hívja. Alig bízhat meg valakiben, csupán régi családi segítője, Alfred (Andy Serkis) és a nyomozó Gordon hadnagy (Jeffrey Wright) csatlakozik a háttérben olykor önbíráskodó harcához: nem maradt más, aki bosszút állhatna az elnyomottakért. Ekkor tűnik fel a színen Rébusz (Paul Dano), aki Gotham korrupt elitjét veszi célba és minden egyes elkövetett szadista gyilkossága után nyomokat hagy hátra Batmannek, melyek a város alvilágába, majd Wayne saját múltjába vezetik.
Batman figuráját Bob Kane hozta létre a DC Comics számára, az első képregény a Detective Comics 27. számában jelent meg 1939 májusában. Néhány kezdetleges, szürke harisnyás próbálkozás után Tim Burton csinált belőle kultikus karaktert 1989-ben, ezután következett pár felejthető folytatás és kisebb-nagyobb bukás, majd Christopher Nolan híres trilógiája. Nolan emberközelivé tette a karaktert, és Gotham városát is sokkal inkább egy képzeletbeli New Yorkkal tette párhuzamba: a sötét lovag-filmek szürke hangvétele nem várt népszerűséget és komoly szakmai sikert is hoztak Batmannek. Karakterei már nem képregénykarakterek voltak többé, elnagyolt karikatúrák színes maskarákban, Heath Ledger nem véletlenül kapott posztumusz Oscar-díjat Joker megformálásáért – ugyanez a karakter aztán tavalyelőtt Joaquin Phoenixnek is szerencsét hozott. A 2019-es Joker című film és Christopher Nolan is inkább tekintette shakespeare-i, tragikus hősnek főszereplőit, és a karakterdráma irányába indult el. Erről az útról volt még egy felesleges kitérő, melyet Zack Snyder meglehetősen egoista (ugyan ki vág a saját pocsék filmjéből még plusz két rendezői változatot?!), ám annál jóval kevésbé tehetséges rendezőnek köszönhetünk, ám a csúfos bukás után a Warner filmstúdió és a DC gyorsan menteni próbálta a menthetőt, és sebtiben megpróbálkozott új életet lehelni a franchise-ba.
Ekkor lépett a színre Matt Reeves, akinek nagyon pontos elképzelései voltak, mit akar kezdeni a feladattal. A Batman világa sötét. Nincs benne világosság, a néző szemének hozzá kell szoknia a mocskos sikátorokból felszálló gőzhöz, a titkos klubok vörös villózásához és az utcák pislákoló neonfényeihez, mert ez lesz a maximum, amit három órán keresztül látni fognak. Gotham városa komor és kiábrándító, amelyet Batman az öklével próbál megváltoztatni. Önbíráskodása nem kaszkadőrök által koreografált, esztétikus harc, hanem egy nehéz ököl erőből való püfölése, melybe Bruce Wayne minden felgyülemlett dühét és elcsigázottságát beleadja.
A Batman esztétikailag messze az eddigi legszebb Batman-film, amelyen ugyan tetten érhető a Todd Phillips rendezte Joker hatása, már ami a karakter-központúságot és a lélekboncolást illeti, de talán még egy fokkal bátrabb, nagyobb ívű vállalkozás. Míg Joker egyértelműen mentális betegségben szenved, Bruce Wayne esetében sokkal finomabb eszközökkel kell elérnie a színésznek és rendezőjének, hogy a néző megértse motivációit, Robert Pattinson pedig tökéletes választásnak bizonyult erre a szerepre. Az általa játszott Bruce Wayne hiába milliárdos aranyifjú, látszik rajta, hogy piszkosul szenved: bezárkózik saját várába, Nirvanát hallgat és azonnal napszemüveget húz, miután felébredt, mert bántja a szemét a napfény. Nappal az éjjeli, egyszemélyes hadjáratain észre nem vett, rejtett üzeneteket próbálja kibogozni, a film cselekménye pedig akkor indul, amikor már második éve űzi az öntörvényű rendrakást.
Batman emberfelettisége éppen a gyengeségéből fakad: miután kisgyermekként tanúja volt szülei meggyilkolásának, bűntudattól és haragtól kínozva él. Őrlődik két énje között, titkát pedig a többi szuperhőstől eltérően féltve őrzi. Pattinson, akit ugyan a borzalmas Alkonyat-széria tett híressé, az elmúlt évtizedben már többször lehettünk tanúi, hogy generációjának egyik legjobb, és legerősebb jelenlétű színésze. Sokoldalúsága már a Világítótoronyban is elképesztő volt, Batmanként pedig az egyik pillanatban tépelődő, elcsigázott emós, hogy aztán a következőben valamiféle földöntúli démonként lépjen ki a lángokból. A színész korábban nagy vihart kavart a rajongók körében azzal, hogy kijelentette: nem kell középhegységgé gyúrnia magát, hogy hiteles legyen egy ilyen szerepben. Sikerült bebizonyítania, hogy igaza volt. A mellékszereplők is egytől egyig el lettek találva: a Carmine Falcone-t alakító John Turturro mindig jó, Paul Dano szerepében Rébusz ördögien elmebeteg, Jeffrey Wright van olyan szimpatikus Gordon hadnagy, mint Gary Oldman volt, pedig az nem kis szó. Selina Kyle, vagyis a Macskanő szerepében az eddig leginkább szerencsés genetikájáról ismert Zoe Kravitz pedig végre igazi lehetőséget kapott, amellyel tudott is élni. Az egyetlen furcsaság talán a Pingvin szerepére felkért Colin Farrell: soktucatnyi középkorú, testes, csodálatos karakterszínész szaladgál Hollywoodban, így érthetetlen, hogy miért kellett egy gyökeresen más fizimiskájú színészt inkább drasztikusan elmaszkírozni a szerep kedvéért.
A Batman felnőttmese, egy nyomozós filmnoir, a szuperhősfilmek Hetedikje vagy éppen Csontembere. Sokkal inkább karakterközpontú thriller, mint könnyed popcornmozi, a háromórás játékidő pedig próbára teszi a nézőt csakúgy, mint a sötétben való hunyorgás, mely nem tartogat gegeket, viccelődést vagy feloldozást a feszültség alól. Összességében viszont mégis csak az ilyen filmekért érdemes moziba járni.
A Batman (The Batman) amerikai krimiráma, akciófilm, 176 perc. Bemutató dátuma: 2022. március 3. Forgalmazó: InterCom
Borítókép: Jelenet a filmből (Fotó: InterCom)
