– A múzeum szempontjából nagyon nem mindegy, hogy azt a munkát, amit megkezdtünk, tudjuk-e folytatni, vagy hogy egy új kormány esetén mennyi időt és energiát vitt volna el, hogy elmagyarázzuk mindazt, amit a jelenlegi kabinet vezetői már ismernek és támogatnak.
Ha azt nézzük, hány évtizedes adósságot kell leküzdeni a Nemzeti Múzeumban, akkor kifejezetten hátrány lett volna a kormányváltás
– fogalmazott a választásokkal kapcsolatban az Indexnek adott interjúban L. Simon László, aki az általa összehívott főigazgatói klubbal kapcsolatban elárulta: – Meghívtuk az összes nagy állami közgyűjtemény főigazgatóját, a nagy előadó-művészeti intézmények vezetőit a Müpától a Budapesti Operettszínházig, a fővárosi kiemelt közgyűjteményeket, illetve azon intézményvezetőket is, akik kultúrával is foglalkoznak, de nem feltétlenül ez a profiljuk.
– Álvita folyik az önálló kulturális tárca szükségességéről. Hiszen mind az önálló minisztériumnak, mind a nagy humán tárcának vannak előnyei és hátrányai:
az integratív tárcában való működést ugyanúgy legitimnek tartom, azt is lehet jól csinálni, ahogy egy önálló minisztérium esetében is lehet rosszul végezni a feladatot – osztotta meg a kormányátalakítással kapcsolatos gondolatait a főigazgató, megjegyezve: a tartalmi kérdések jóval fontosabbak a strukturálisaknál. Attól a kultúra pozíciói nem lesznek erősebbek, ha önálló minisztériuma van, az a kérdés, hogy a vezetése milyen mozgásteret tud a maga számára kivívni, és milyen forrásokkal rendelkezik
– Úgy látom egyébként, hogy
a kormány elkötelezett a kultúra támogatásában,
elég, ha azt nézem, hogy az elmúlt évtizedben mennyi minden valósult meg, és mennyi forrást biztosított a kormány, s hogy a mögöttünk hagyott ciklusban GDP-arányosan mi költöttünk a legtöbbet kultúrára az Európai Unióban. Az önálló minisztérium nem garancia arra, hogy ez ugyanígy maradjon, ugyanennyi pénz legyen – sommázta L. Simon László, majd áttért a jövőbeli halaszthatatlan feladatokra.
– A következő kormányzati ciklusban négy dolgot mindenképp meg kell csinálnunk a fővárosban: az egyik – és ezt hála Istennek a miniszterelnök is megerősítette – az Új Nemzeti Galéria felépítése. Ez szívügyem, hiszen a miniszterelnök úr megbízásából én indítottam el annak idején a Nemzeti Hauszmann-tervet, ami időközben programmá nőtte ki magát, és már akkor egyértelművé tettük: ahhoz,
hogy a Budavári Palota rekonstrukciója megtörténhessen, ki kell költöznie onnan az Országos Széchényi Könyvtárnak és a Magyar Nemzeti Galériának, tehát az utóbbinak mihamarabb kell egy új, korszerű épület.
A másik fontos pont az Iparművészeti Múzeum felújításának folytatása, hogy ne csak a Nagytétényi-kastély és az egyébként gyönyörű Ráth György-villa legyen elérhető a közönségnek. A harmadik a Közlekedési Múzeum fejlesztése az egykori Északi Járműjavító területén. De számomra a legfontosabb a Nemzeti Múzeum főépületének a rendbetétele – ez komoly adóssága a nemzetnek.
A folytatásban felmerült a Természettudományi Múzeum önálló, avagy integrált léte.
– Korábban a Nemzeti Múzeum része volt, a rendszerváltozás után tudott teljesen elszakadni és önállóvá válni, de nem kell feltétlenül, hogy ez örökké így legyen. Érdemes átgondolni, hogy kell-e integrálni a Nemzeti Múzeummal, vagy sem, nyilván azt is elfogadjuk, ha a kormány az önállóság mellett dönt – foglalt állást a témában L. Simon László, majd
a Királyok és Szentek – az Árpádok kora című kiállítással kapcsolatban kifejtette: szerinte higgadt fejjel és tudományos szempontokat figyelembe véve kell a történeti kérdéseket megközelíteni.
– Mivel létező jelenség ez az érzelmi túlfűtöttség is, ezért az egymással versengő történészi értelmezéseken túli, a tudományos szempontokat mellőző narratívákkal is számolnia kell egy múzeumi vezetőnek vagy a múzeumban dolgozó történésznek, kiállításrendezőnek – fejtette ki véleményét a Nemzeti Múzeum főigazgatója.
A teljes interjú ITT olvasható.
Borítókép: L. Simon László (Fotó: Bach Máté)
