Moldva, a híres tartomány a Kárpátok keleti lejtőjén. A Szeret folyó mentén fekvő csángó magyar falvakban: Pusztina, Bogdánfalva, Lujzi-kalugor, Lészped, Kostelek, Kelgyest volt a kutatómunka helyszíne és Szabófalva, ahol a sziszegős nyelvjárás utolsó pillanatait is megörökíthette. Április 23-án mutatják be a Csángó bájolás című magyar néprajzi dokumentumfilmet az Urániában, melynek rendezője Kanalas Éva énekes, gyűjtő, hangkutató, az Ojanna Hangszínház alapítója, akit az Adigzsi a tuva sámán című dokumentumfilm rendezőjeként is ismerhetünk.
–1987-től jártam énekeket gyűjteni – kezdte történetét Kanalas Éva. – A csángó asszonyok énekét egy bakelit lemezről hallottam először Kolozsváron és terveztem, hogy kimegyek hozzájuk. Ekkor azonban még nem lehetett bejutni, így eredeti hangfelvételeket hallgattam. A moldvai csángó énekek hajlítási technikáit tanultam, amelyek nagyon nehezek. Fábri Gézával dolgoztunk együtt, rekonstruáltuk a moldvai énekeket. Egy szarvasi táborban találkoztam először csángó asszonyokkal. Ott el is kezdtük a gyűjtést, kimondottan az énekekre koncentráltunk. Azok az asszonyok a jelenlegi énekeiket hozták Klézséből, Pusztinából – sorolta a művész.
Kanalas Éva 1991-től végez folyamatos etno-folklór kutatásokat a moldvai csángók körében. Elmondta, hogy a hagyományos népdaléneklésen túl azt kereste, miként tör fel a hang a lélekből és aztán hogyan születik meg a magyar népdal. – Erdélyi, moldvai gyűjtőútjaimon először az archaikus, majd a szöveg nélküli dallamokat, technikákat kutattam. 1991-ben kezdtem a gyűjtést Pusztinában, Lujzi-kalugorban, Klézsén, Trunkon és Lészpeden. Kezdetben hangfelvételeket készítettem. 2008-ban találkoztam Csíksomlyón egy nénivel, aki a filmben az első imádságot mondja, a pénteki imádságot. Aztán kimentem hozzá Bogdánfalvára. Azokat az idős asszonyokat keresem, akik még régről tudják az énekeket, imádságokat, szokásokat. Pusztinában Nyisztor Tinka etnográfus volt segítségemre, ő mondta, kihez menjek. Az egyik asszony a szentolvasót így mondta: „…Áldott vagy te az asszonyállatok között…”. Ez a változat még a középkorból maradt ránk. Akkor döntöttem el, hogy fel fogom venni kamerával. Ezek a felvételek kis videókamerával készültek. Egyedül voltam, nem forgatócsoporttal, hiszen gyűjteni mentem. Ebből a gyűjtésből lett ez a megvágott anyag. A Magyar Művészeti Akadémia művészeti ösztöndíjprogramja 2018-2021 között támogatta a munkámat, amellyel négy területet érintettem: népművészet, színházművészet, zeneművészet és filmművészet. Ebben a hároméves munkaprogramban volt az utolsó év, amikor elkészítettem a filmet. Elkezdtem a válogatást. Hatalmas volt az anyag, hiszen 2014-ben, 2018-ban és 2019-ben is voltam kint. Ekkor döntöttem el, hogy ebben a filmben először a 2008-as utat mutatom be. Lesz folytatás, ha lesz időm. A vágó békéscsabai Felföldi Zsolt volt. Bár sokan meghaltak már a filmben szereplő asszonyok közül, Mária segedelmével néhányan eljönnek a bemutatóra Nyisztor Tinka vezetésével a Szent István gyermekei imacsoport is vendégünk lesz – árulta el a rendező.
Kanalas Éva kérdésünkre elmondta, hogy a film címében a bájolás szó bűvölést, varázslást jelent. Gyógyító imádságok, ráolvasások ezek a bájoló szövegek, amelyekkel régen a betegségeket gyógyították. Ártó, rontó erők ellen használták, a betegség démonok elűzésére a kimondott szó erejével.
Kallós Zoltán is adott ki egy gyűjteményt Csángó bájoló imádságok címmel 1959-ben és Erdélyi Zsuzsanna Hegyet hágék, lőtőt lépék című 1976-os könyvében is szerepnek ilyen autentikus szövegek.
Harangozó Imre tanár, néprajzkutató, aki a díszbemutatón is köszöntőt mond, így írt a filmről: „Pereg a film – valósággal elvarázsol ez a nyelv! (Engem már úgy vagy négy évtizede!) Nem csupán az a csoda, az a bájolás, hogy beszélnek, hogy magyarul szólnak, hanem az is, amit, és ahogyan mondanak! Egy eltűnésre, feledésre ítéltetett – mégis élő, hitébe, nyelvébe kapaszkodó – piciny magyar néptöredék hangja szólal meg Kanalas Éva filmjében. S ez a hang nem a múltról szól, az ősi szavak nem csupán nyelvtörténeti emlékek! (Persze azok is, mégpedig igencsak becsesek!) Az arcok, a szavak, a gesztusok mintha az örök jelenidőből csendülnének fel! Abból az időből, amikor még ismertük a nap, a hold, de még a csillagok beszédét is! A bájolás korából, mikor az ember része volt a teremtés rendjének, szót értett növénnyel, állattal, az égen járó felhővel, az azt kergető széllel, de meg az éltető vízzel is…»Elindult szép szűz leány Szent Margit, Szűz Máriának fátyolával, arany kendejével, Szent Antal titkával, Szent Ferenc kötelivel, Szent Mihálynak szárnyával, szárnyékával, Szent Benedek úrnak hétsinges olvasójával…« Induljunk el mi is Évával, forduljunk bé Móduvába! Zárjuk szívünkbe az ott megszólalókat, ízleljük ezt az egészet, (épp úgy, mint a bartóki értelemben vett tiszta forrás vizét!), azután váltsuk életté, jövővé ezt a csodálatos gondolkodásmódot, nyelvet, a Csángó bájolás című film egész üzenetét!”
Az alkotó műve a Magyar Művészeti Akadémia művészeti ösztöndíjprogramjának támogatásával jött létre, a szervezésben a Hagyományok Háza segített, a díszbemutatót pedig az Urániában a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. A korábbi gyűjtéseket a Fonó Budai Zeneház támogatta. A díszbemutatóra jegyek kaphatók a Jegy.hu oldalon vagy az Uránia Filmszínházban.
Borítókép: Részlet a film plakátjából (Fotó: Uránia)
