Felolvasóest? Betakarítás idején?

Egy természetes létforma, egy emelkedett, a spiritualitás felé forduló irodalmi igyekezet, egy nagyszerű hagyaték volt a témája annak a beszélgetésnek, amelyet az Országos Idegennyelvű Könyvtárban tartott a Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó. Az irodalmi műhely ez alkalommal Zsávolya Zoltán József Attila-díjas költő, író, irodalmár, esztéta, egyetemi oktató Mérték és mulatság – Közelítések Prágai Tamás műveihez című monográfiáját mutatta be az irodalombarát közönségnek, egyúttal kiadta – vélhetően utoljára – a Prágai Tamás-díjat.

Fotó: BACHPEKARYMATE

Végh Attila ennek az életműnek két sarkalatos pontjára kérdezett rá. Egyfelől azt vetette föl, vajon a szövegekben hogyan, s miképp jelennek meg az istenek. A monográfia szerzője úgy vélte, nagyon izgalmas a probléma, mert miközben Prágai Tamás újra és újra utal a spirituális összefüggésekre, antik formákat idézve mutatja meg az örök és egyetemes értékeket, azonközben a transzcendenciát egyfajta szemérmes elhallgatással kezeli. Mintha a spiritualitás kérdése, a végtelenhez való viszony egyértelműségében is meg kell maradnia a mélységesen személyes térben. 

A másik csomópont, ami Prágai irodalmi jelenlétét, erkölcsiségét és világlátását megmutatja az a természetes életformákhoz való ragaszkodása, visszatalálása. Végh Attila ezzel kapcsolatban felidézett egy Heidegger-szöveget. Az Alkotó tájék – miért maradunk vidéken? címen ismert vallomásában az agg filozófus elmondja, hogy egy alpesi faluban él, ahol havasi pásztorokkal barátkozik. Egy alkalommal levelet kap a berlini egyetemről, hogy tartson szemináriumot a fővárosban. Felolvassa a felkérést öreg barátjának, aki hunyorog, majd alig alig észrevehető nemet int. S Heidegger tudja, hogy nem kell Berlinbe mennie. 

Prágai Menyhért       Fotó: Bach Máté

Nagyon hasonló anekdoták keringenek Prágai Tamásról is, aki ugyanazt a természetazonos ősi életformát kereste Pázmándon, mint amit Heiddegger az Alpokban megtalált. Egy alkalommal Prágai Tamást felolvasóestre hívták, s ő méltatlankodva válaszolt, mint aki nem érti, hogyan merülhet föl egyáltalán ez a képtelenség: Most? Betakarítási időben? Más alkalommal interjút adott, s miközben az újságíró irodalmi mikrovilágáról faggatta, ő kedves humorral ugyan, de nagyon határozottan helyre tette az újra és újra irodalmi, művészeti kérdésekkel előhozakodó zsurnalisztát: most, szüret idején nincs más kérdés, csak a gazdaság. Ez határozza meg az életet, tehát ez határozza meg a gondolkodást. Nem lehet kikacsintgatni belőle. 

Zsávolya Zoltán úgy vélte, Prágai Tamás visszatalált egy olyan ősi életformához, ami erősebb, mint az irodalom, amiből nem lehet kinézegetni, kiugrálni, mert akkor hitelét veszti, s nemcsak az életforma, az ember is, aki azt megéli vagy megélni akarja. Hozzá tette, hogy lírai hagyatékában is felfedezhető az őshagyomány visszafoglalásának igénye. A lét ősi formáit kereste, a létezés természetes formáit akarta megtalálni, s ebből a küzdelemből születtek meg döbbenetes erejű versei. 

Borítókép: Prágai Menyhért, a Prágai Tamás-díj idei díjazottja (Fotó: Bach Máté)