Az est házigazdája Szondi György József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő, a műhely vezetője bevezetőjében elmondta, hogy Zsávolya Zoltán most megjelent munkája komoly mélységeket kutató sorozat utolsó darabja. Egyúttal bejelentette, hogy idén utoljára osztják ki az elsőkönyves szerzők legjobbjainak járó Prágai Tamás-díjat, amelyet ez alkalommal egy rendkívül tehetséges fiatalember, Prágai Menyhért vehet át. A műhely gondozásában megjelenő kötetét a Könyvhéten olvashatják az érdeklődők.
De most mi térjünk vissza a kötetbemutatóhoz, mert Zsávolya Zoltán és Végh Attila beszélgetése elgondolkodtató kérdéseket felvetve járta körül a Prágai-életművet. Bár a jelenlévő közösség jól ismerte a 2015-ben elhunyt költőt, hiszen Prágai Tamás a műhely fontos tagja volt, itt érdemes elmondani, hogy a sokoldalú alkotó belekóstolt az irodalom minden vetületébe. Költő, író, színműíró, műfordító, irodalomtörténész, kritikus, tanulmányok, esszéista, tanár és szerkesztő volt. Barátai úgy emlékeznek rá, mint tiszta beszédű, tiszta gondolkodású, vidám és bölcs kutatóra, aki a természetet kutatta bele értve az emberi természetet, de még az irodalmi szövegek természetét is.

A róla szóló monográfia ennek megfelelően hatalmas és szerteágazó munka lett, amelynek titkairól Végh Attila József Attila-díjas költő, próza- és esszéíró, a Magyar Hírlap főmunkatársa beszélgetett a szerzővel. Kérdésére Zsávolya Zoltán a műhelybeszélgetést kezdettől meghatározó kérdést járta körül: hogyan lehet tudományos monográfiát írni olyasvalakiről, aki személyes ismerősünk, sőt jó barátunk. Elmondta, hogy maga is meglepődött mennyire más képet rajzolt ki Prágai Tamásról a kutatás, mint amit magában őrzött. A két nézőpont különbözőségét felfedezve tudta abba az irodalomelméleti közegbe helyezni a hajdani barátot, ami egyáltalán lehetővé tette a szöveg-hagyaték elemzését, értelmezését.
Hangsúlyozta, hogy a hagyományos szövegelemzés lehetőségeit, a klasszikus irodalomtudományi megközelítéseket alkalmazva igyekezett feltárni a nyelvi formákban megbúvó sokrétű értelmezési lehetőséget, megmutatni azt a szellemi, emberi gazdagságot, ami a Prágai-életművet jellemzi.