A Harmadnapon című költeményében Pilinszky – részben az imént említett ravensbrücki élményeket szövegszerűen továbbgondolva – az egyén (jelen esetben erőszakos) halálát egyetemes emberi sorsként jelenítette meg, a feltámadás krisztusi élményét pedig mint az egész teremtett világ szerkezetét megváltoztató jelenséget foglalta össze.
És megérzik a fényt a gyökerek. / És szél támad. És fölzeng a világ. // Mert megölhették hitvány zsoldosok, / és megszűnhetett dobogni szíve – / Harmadnapra legyőzte a halált. / Et resurrexit tertia die
– olvashatjuk a versben.
A keresztről levett halott Jézus Krisztust az ölében tartó s egyetlen gyermekét sirató Mária alakja is jelen van Pilinszky világában. A Fehér piéta című verse forgatókönyvszerűen részletes, ugyanakkor tömör és fájdalmas helyzetkép. „A fényérzékeny levegőben / csukott szemhéjak. Anya és fia. / Fehér kezek és még fehérebb ráncok. / Piéta és laterna mágika.”
Hafner Zoltán irodalomtörténész szerint
Pilinszky számára a történelem botránya egyben a hit katasztrófája, az Isten és ember közötti párbeszéd megszakadásának következménye – számára azonban (mint arra többen is rámutattak már) nem Isten léte vagy nem léte, hanem Isten jelenléte a kérdéses. Ennek a jelenlétnek a legfőbb megtapasztalható bizonysága a szent ostya képében mutatkozik meg, ami a jelen és a múlt, az Isten és ember közötti távolságot is kiiktatja, és ezáltal biztosít lehetőséget az élők és holtak közötti kapcsolat felvételére is. A művészetnek ebből a szempontból tulajdonít természetfeletti rendeltetést, és Jézus példáját követve, a művész feladatát is abban látja, hogy megkeresse azt, ami elveszett.
Borítókép: Pilinszky János 1980. március 1-én (Fotó: Molnár Edit)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!