Villámszelídség – Pilinszky János húsvétja

Pilinszky számára a történelem botránya egyben a hit katasztrófája.

Budapest, 1980. március 1. Pilinszky János Kossuth-díjas költő, író. MTI Fotó: Molnár Edit Fotó: Molnár Edit

A keresztény húsvét a mindenség legcsendesebb s leghatalmasabb detonáció­ja, a feltámadt Krisztus s vele az egész teremtett világ dicsősége és megújulása. Jézus tanait, az Evangé­liumot különben is – csodálatos, rendkívüli, istenien vakmerő összetettség jellemzi. Milyen nehezen lehet megérteni ennek fényében a keresztény gyakorlatot oly sokszor jellemző egyoldalúságokat. Szegényesség, gyanakvás, tétova óvatosság, bizalmatlanság szülöttei ezek, s világok választják el őket Jézusnak mindent zseniálisan lerövidítő, egybemarkoló, villámszelíd természetétől

 – írta Pilinszky János az Új ember című katolikus hetilapban megjelent egyik publicisztikájában az 1960-as évek elején.
A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Ezen a napon ugyanis a keresztény közösségek Jézus Krisztus, a megtestesült és emberré lett Isten kínszenvedésére, halálára és – mint az ünnep fő tartalmára – feltámadására emlékeznek. A húsvét a Krisztusban hívők számára az örök élet hitének, reményének és bizonyosságának emléknapja. Az ünnep az ókortól kezdve számos alkotót megihletett, s nagyban hatott a magát katolikus költőnek valló Pilinszky Jánosra is: személyisége spirituális alakulására éppúgy, mint szövegeire.

Pilinszkynek a húsvétot, illetve Jézus szenvedéstörténetét – passióját – felidéző versei között (amelyekből munkássága egyik jeles kutatója, Hafner Zoltán önálló kötetet állított össze) van legismertebb költeményei közül kettő is: a Ravensbrücki passió és a Harmadnapon. Előbbi a második világháború – a költő lelkében, lírai élményanyagában és egész világlátásában örök nyomot hagyó – traumatizáló és sokkoló tapasztalatait tárja elénk.

A Berlintől északra, mintegy száz kilométerre fekvő Ravensbrückben óriási koncentrációs tábor működött a németországi náci diktatúra idején. Pilinszky János versében egy félelmetesen magányos, rabruhába öltöztetett ember (akinek neve sincs, hiszen teljességgel dehumanizálták fogvatartói) – Jézuséval is párhuzamba állítható – szenvedését és halálát írta meg a maga menthetetlen és megmagyarázhatatlan tragikumában. „És nincs tovább. A többi már, / a többi annyi volt csak, / elfelejtett kiáltani / mielőtt földre roskadt.”

A Harmadnapon című költeményé­ben Pilinszky – részben az imént említett ravensbrücki élményeket szövegszerűen továbbgondolva – az egyén (jelen esetben erőszakos) halálát egyetemes emberi sorsként jelenítette meg, a feltámadás krisztusi élményét pedig mint az egész teremtett világ szerkezetét megváltoztató jelenséget foglalta össze.

És megérzik a fényt a gyökerek. / És szél támad. És fölzeng a világ. // Mert megölhették hitvány zsoldosok, / és megszűnhetett dobogni szíve – / Harmadnapra legyőzte a halált. / Et resurrexit tertia die

– olvashatjuk a versben.

A keresztről levett halott Jézus Krisztust az ölében tartó s egyetlen gyermekét sirató Mária alakja is jelen van Pilinszky világában. A Fehér piéta című verse forgatókönyvszerűen részletes, ugyanakkor tömör és fájdalmas helyzetkép. „A fényérzékeny levegőben / csukott szemhéjak. Anya és fia. / Fehér kezek és még fehérebb ráncok. / Piéta és laterna mágika.”

Hafner Zoltán irodalomtörténész szerint

Pilinszky számára a történelem botránya egyben a hit katasztrófája, az Isten és ember közötti párbeszéd megszakadásának következménye – számára azonban (mint arra többen is rámutattak már) nem Isten léte vagy nem léte, hanem Isten jelenléte a kérdéses. Ennek a jelenlétnek a legfőbb megtapasztalható bizonysága a szent ostya képében mutatkozik meg, ami a jelen és a múlt, az Isten és ember közötti távolságot is kiiktatja, és ezáltal biztosít lehetőséget az élők és holtak közötti kapcsolat felvételére is. A művészetnek ebből a szempontból tulajdonít természetfeletti rendeltetést, és Jézus példáját követve, a művész feladatát is abban látja, hogy megkeresse azt, ami elveszett.

Borítókép: Pilinszky János 1980. március 1-én (Fotó: Molnár Edit)