Feltűnik például Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című remekműve, amely az itáliai reneszánsz kiemelkedő alkotása, Dalí Az utolsó vacsora című festménye a XX. századból, Andrea Mantegna Keresztre feszítés című munkája, Michelangelo Piétája, a velencei érett reneszánsz egyik legnagyobb festőjének, Tizianónak az Ecce homója. Raffaello korai Keresztre feszítése klasszikusan nyugodt kompozíció, olyan ideált állít elénk, amely messze eltávolodott a kereszt valóságától, és a szellemi tökélyt a testi szépséggel fejezi ki, míg egy évszázaddal később El Greco képén a kereszten függő Krisztus testi fájdalma szinte szellemi tűzzé lényegül át. Az alkotások közül kiemelkedik Rubens A kereszt felállítása című triptichonja, amely Krisztust valódi hősként állítja elénk, akinek kereszthalála egyben győzelem is: a megváltásé és a halálon aratott diadalé. A keresztre feszített Jézusban pedig az embert festette meg, s az is látszik, hogy mindannyian az ő képmására lettünk teremtve.
A festmények, freskók, szobrok tehát sok esetben sajátos módon értelmezik a Bibliában leírtakat. A művészettörténészek pedig izgalmasan tárják fel egy-egy remekmű hátterét, de kiderül az is, hogy Jézus feltámadásáról kevesebb műalkotás készült.
Mindnyájunknak, akik e filmet és így a műalkotásokat szemléljük, mindez közös történetünk: kultúrkörünk alapja. És ami a film legfontosabb üzenete: ahhoz, hogy tudjuk, hová tartunk, meg kell értenünk, honnan jöttünk.
