Jézus Krisztus feltámadását ünnepeli húsvétkor a keresztény világ. A Bibliából tudjuk, hogy Jézust a zsidó főpapok és a tömeg nyomására Poncius Pilátus római helytartó ítélte halálra. Nagypénteken keresztre feszítették, ám vasárnap hajnalban feltámadott, megmutatkozott tanítványainak. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. Jézus szenvedéstörténete az európai keresztény kultúrkörünk alapja, amely számtalan alkotás alapjául szolgált az irodalomban, a zenében és a képzőművészetben.
A művészet- és kultúrtörténeti szempontból is átfogó, érdekes dokumentumfilm a húsvét ünnepkörét járja körbe, azt vizsgálja, hogyan jelenik meg az ó-, kora kereszténységtől kezdve napjaink reform kereszténységéig a képzőművészetben.
Phil Grabsky rendező azt térképezi fel a Jeruzsálemben, az Amerikai Egyesült Államokban és Európa-szerte felvett képkockák segítségével, hogy milyen különböző módokon ábrázolták Krisztus passiótörténetét több száz éven keresztül. Így a majdnem másfél órás filmben a legnagyobb művészek munkáiban gyönyörködhetünk. A világ híres múzeumaiban, galériáiban rögzített felvételeken mások mellett Leonardo, Raffaello, Rubens, Caravaggio, Bosch, Tiziano, El Greco és Dalí megkerülhetetlen alkotásait láthatjuk, amelyek valóban sokféleképpen ábrázolják mindazt, amit a bibliai történetekből jól ismerünk. A filmben elhangzik, hogy érdemes megfigyelni szó és kép kapcsolatát. Hiszen akármilyen stílusban születtek is e képzőművészeti műremekek, bármilyen felfogásúak is – győzedelmesként vagy kitaszítottként értelmezik-e Krisztust, éteri vagy kézzelfogható módon ábrázolják-e a körülményeket –, egyben közösek: mind ugyanarra a kritikus mozzanatra koncentrálnak.
