– Húszéves a doktori iskola, harmincéves a pécsi filozófiaoktatás. Sok vagy kevés? És egyáltalán: az idő, mint olyan, mennyire képes visszatükrözni a gondolkodásra tanítás sikerét?
– Filozófusként hajlanék arra, hogy azzal kezdjem a válaszomat, hogy először is, „Mi az idő?”. Szent Ágoston, Immanuel Kant, John McTaggart és Paul Horwich jutnak eszembe. Azt állítják, az idő nem fizikai realitás – és akkor sem sok, sem kevés nem lehet belőle. De ez nem filozófiaelőadás, azt válaszolnám, hogy ez az idő egyszerre kevés és sok. Kevés, ha összehasonlítom azzal, hogy Oxfordban, Cambridge-ben és Párizsban már a tizenkettedik század óta szünet nélkül van legmagasabb szintű filozófiatanítás. Azzal a következménnyel, hogy a szisztematikus, tudatos gondolkodás „hajszáleresen” jelen van az angol kultúrában és politikában. Sok ez az idő, ha ahhoz hasonlítom, hogy nálunk Szent István király államalapítása óta, a Dunától nyugatra nem volt ilyen hosszú ideig megszakítás nélkül felsőfokú filozófiaképzés. Nem tanították a gondolkodást, a fogalmak használatát.
– Mekkora az érdeklődés ma a filozófia iránt?
– A kilencvenes években előfordult, hogy az első évfolyamon ötven fő iratkozott be filozófiaszakra. Ez jelentősen lecsökkent az után, hogy Magyarországon — ellentétben a nyugati országokkal — a Bologna felsőoktatási rendszer bevezetésével megszüntették a filozófia alapképzést és bevezették az úgynevezett „szabad bölcsészetet”, amely öt-hat tárgyat foglal magában. Nem tanácsolnám érettségiző gyermekemnek, hogy egy ilyen meghatározatlan „salátaszakra” jelentkezzen. Filozófiát főszakként csak a negyedik-ötödik tanévben, a mester programban lehet tanulni. Ez nagyon kevés és egyértelmű visszalépés. A doktori iskolánkba nyugati minták szerint bárki jelentkezhet, akinek egyetemi diplomája van. A négyéves képzés első két évében filozófiatörténet és kortárs filozófia online alapozó képzést adunk. Az internetes élő oktatás elterjedésével vált sikeressé ez a korábban megtervezett képzési forma, hiszen nem kell a hallgatónak Pécsre járni, a világ bármely pontjáról részt vehet a képzésben. Angol, német és francia nyelvű képzésünk van. Mindezek következményeként jelenleg az első két évfolyamon több mint negyven beiratkozott doktori hallgatónk van, hárman pedig az angol nyelvű programban.
– Milyen állapotok uralkodtak a magyarországi filozófiaoktatásban, amikor ön hazatért?
– Negyven éven keresztül marxizmus-leninizmust tanítottak egyetemeken, kiegészítő tárgyként. Az ideológiává süllyesztett marxizmus zagyvaság volt. Tényellentétes állításokkal tették nevetségessé ezt az eminens tárgyat, mind a mai napig Magyarországon általános rossz vélemény van a filozófiáról. Filozófiaképzés egyedül az Eötvös Loránd Tudományegyetemen volt, ahova egyrészt nagyon kevés hallgatót vettek föl, másrészt az ország keresztény lakosságának eszébe sem jutott, hogy oda jelentkezzen. Lényegében egy egész nép kultúrájából és civilizációjából kiszorították a tudatos gondolkodás oktatását. Persze, minden gondolkodás tudatos, ha nem oktatják, akkor is, de a filozófia vizsgálja a tudatosságot, mintegy tudatosítja a tudatosságot.
Ha tudjuk, hogy sokféleképpen gondolkodhatunk, az nemcsak egyéni életünket teszi érdekesebbé, de közösségeinket is sokkal képzeletgazdagabban tudjuk alakítani.
– Szükség van ma még filozófiára? Ha igen, miért?
– Az embert a gondolkodás képessége különbözteti meg a kövektől, a növényektől és az állatoktól. Homo sapiens annyit jelent, hogy „értelmes ember”. A mi élőlény-fajtánk hozzávetőleg kétszázezer évvel ezelőtti megjelenése egyet jelent az értelmesség, a gondolkodás megjelenésével. Ennek fényében meglepő, hogy csak kétezer-ötszáz évvel ezelőtt, ittlétünk utolsó alig több, mint egy százalékában vettük észre, hogy gondolkodunk. Ez volt a filozófia születése az antik görög korban.
A filozófia a gondolkodáson való gondolkodás, és azon, hogy e képességünk által hogyan viszonyulunk és viszonyuljunk a körülöttünk lévő világhoz. Ha nem született volna meg a filozófia, ma nem lennének repülők, nem lenne modern orvostudomány. Ha ma nem foglalkozunk filozófiával, akkor többé nem tesszük föl a kérdést, kik vagyunk, miért vagyunk itt, mit tegyünk, milyen életet éljünk, milyen elvek szerint szervezzük meg politikai közösségeinket. A filozófia eszközeivel lehet olyan határeseti kérdéseket tárgyalni, mint hogy az önvezető autó elkerülhetetlen váratlan vészhelyzetben kit üssön el — olyan helyzetben, amelyben nem oldhatja meg, hogy ne üssön el senkit. Ha nagy egészségügyi rendszerekben sokan várnak szervátültetésre, az etika szabályai segítségével tudunk válaszolni, hogy ki legyen a következő. A mesterséges intelligencia kutatása nem lehet meg filozófusok nélkül. Rengeteg olyan kérdés merül föl a mai tudományban, amelyekre éppen a tudomány eszközeivel nem lehet válaszolni, tágabb perspektívára, filozófusokra van szükség.
A legnagyobb amerikai egyetemeken hatalmas tömegben tanulnak a jövendő mérnökök, computer fejlesztők, orvosok filozófiát. Az Apple, a Google például kifejezetten filozófusokat is alkalmaz. Arról nem is beszélve, hogy a Harvard Egyetem közlése szerint a leggyorsabban a filozófiadoktorátussal rendelkező végzőseik helyezkednek el.
