Goldberger Ferenc volt az első, aki az 1770-es években Óbudára települt. Miután Nagy-Magyarország területén található műhelyekben kitanulta a kékfestés és kartonnyomás mesterségét, itt nyitott textilkereskedést 1784-ben. A kékfestés folyamatába a három küpa (festékezőkád), valamint a módlik (mintázódúcok) segítségével nyerhetünk bepillantást. A vitrinben ritkaságokat – az 1750–80-as évek közötti kékfestő és kartonnyomó dúcokat – látunk.
Goldberger Ferenc a fiának, Sámuelnek adta át a stafétabotot, aki feleségével tizenhét gyermeket nevelt fel. Mindannyian az üzemben dolgoztak, a családtagok között voltak kémikusok és utazó ügynökök is. 1845-ben vásároltak egy perrotin nyomógépet, amellyel felváltották a kézi módlizást. Ezzel az ipari monstrummal tízszer hatékonyabban dolgoztak. A kiegyezés idejéből minőségi tárgyakat, kékfestő abroszt, paplant, párnahéjakat, kötényeket mutatnak be.
A korszak fénypontja Ferenc József látogatása volt, aki „budai” előnévvel nemesi címet adományozott a Goldberger családnak.
A következő évtizedek Goldberger Bertold nevéhez kapcsolódnak, aki 1876-ban vette át a gyár irányítását, és a Hazai Bank bevonásával a közkereseti társaságot részvénytársasággá alakította. A korszakot a technológia szinte minden területét érintő modernizálás jellemezte.
Megkezdődött a tömegtermelés. Megismerhetjük az 1875-ben Prágából beszerzett hengernyomógépet, valamint az 1896-ból megmaradt mintagyűjteményt is. Az 1900-as évek elejére – munkáslétszámát tekintve – a Goldberger Budapest ötödik legnagyobb gyára lett, amelynek fénykora dr. Buday-Goldberger Leó nevéhez fűződik. A kivételes tehetséggel megáldott Leó jogi végzettséget szerzett, majd Antal testvére halála után 1913-ban vette át az irányítást. Több mint négy évtizedes tevékenysége során a gyárat világcéggé fejlesztette. A folyamatos nyersanyaghiány csökkentésére létrehozta a vertikális vállalatot: a nyomógyárat, ahol a hengernyomók, vagyis a drukkerek dolgoztak, egy szövő- és egy fonógyárral egészítette ki. A fehérneműtől a zászlókon, bútorszöveteken, a lakástextilen át a durva vásznakig mindent termeltek. Mintakönyvekből ismerhetjük meg a kor gyönyörű anyagait, makett formájában a csévélő- és fonatológépet, valamint egy működőképes szövőgépmodellt is láthatunk, amelyet a textilipari iskolában használtak a tanulók.
Goldberger Leó 1928-ban piacra dobta a világszenzációnak számító Goldberger-Bemberg „Parisette”-et, a párizsi divatra hajazó textilt, amelyhez a méregdrága hernyóselyem helyett a Bemberg gyár szintetikus műselyem fonalát használták. A selymesen omló, tartós és olcsó Parisette óriási sikert aratott. Goldberger Leó a saját kávéházában, valamint a Corvin Áruház emeletén tartott divatbemutatókat, ezenkívül alig költött reklámra. Elküldött egy-egy ruhát a kor ünnepelt színésznőinek, táncosnőinek, akiktől a hölgyek-asszonyok elirigyelték azokat, és ők is olyat vásároltak.
