A Jelenetek egy házasságból ráadásul nem válós film. Ezt azért kell leszögezni, mert ebben a „remek” alkotásban elhangzik, hogy a Jelenetek egy házasságból volt az a mozi, ami miatt elváltak az emberek. Pedig épp fordítva volt. Ez volt az a mozi, amelyik rámutatott, hogy két összeillő ember hogyan tudja elrontani a párkapcsolatát. Kortünetet mutatott be, és egy segélykiáltás volt abban a tekintetben, hogy ne váljanak el az emberek. Bergman filmjében ugyanis azt láttuk, hogy az elvált házaspár mennyire boldogtalan lesz a válás után. És ha valakinek sikerült a film végét is megnéznie, akkor éppen hogy az derült ki, hogy titokban találkoznak egymással a hétvégi telken lévő házban, mert nem tudnak meglenni egymás nélkül. De nem ez a „válós” az egyetlen hamis mondat a filmben. Nyilván tréfának szánták az alkotók a moziban megjelenő Bergman-szafarit, de közben meg ez az egész egy olyan szafari, ahol azt várjuk, hogy támadjon már egy oroszlán. Nem támad.
Ebben a filmben nincs dráma, nincsenek valós konfliktusok. Ebben a filmben ABBA-számra táncol a főszereplőnő, és nem túlzás azt mondani, hogy Bergman forog a sírjában. Mert először meg kell tanulni filmet rendezni, és csak utána jöhet a szenvedés. Bergman meg nem ABBA-t, hanem Bachot hallgatott. Johann Sebastian Bachot – ahogy a Csend című filmjében is emlegették.
Borítókép: Vicky Krieps és Tim Roth csak téblábol a felszínesen megírt női és férfi filmrendező szerepében (Fotó: Cirko Film)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!