Dionüszosz az ösztönvilágot képviseli az előadásban, felette áll az észszerűségnek, az értelemnek. Ezzel szemben áll az agresszív Pentheusz király, a diktátor archetípusa, a rend kérlelhetetlen képviselője, aki mindentől meg akar szabadulni, ami nem illeszkedik az általa kialakított keretek közé. Az ösztön és a logika konfliktusa viszont áldozatot követel. S, hogy ez az áldozat éppen a logika maga, talán ez zökkenti ki leginkább a nézőt a komfortzónájából. A nézőt, aki az első pillanattól kezdve kényelmetlenül érzi magát, annak ellenére, hogy minimum annyit tudhatott: a görög tragédiák nem a publikum szórakoztatására íródtak. Az Aguaé szerepében brillírozó Szűcs Nelli a főpróbán adott interjúban úgy fogalmazott, hogy Dionüszosz alakja és a történet ebben az előadásban szerinte arra is rávilágít, hogy
a színháznak nem szabad csak a szórakoztatóipar szintjén működnie, hanem, ahogy a görögöknél, a színház bölcsőjénél történt, együttgondolkodásra kell hívnia az embereket. Szűcs Nelli jelenléte a színpadon időben mérve talán 12-15 perc, hatásában viszont felmérhetetlen. Láttuk őt már csodálatosan átalakulni tragikus nőszerepben (gondoljunk csak Prosperára Shakespeare A viharában), de amit most láthattunk a színpadon, amikor egy anya rádöbben arra, hogy megszállottságában egyszülött fiát gyilkolta meg a legborzasztóbb módon, az túltesz minden eddigi teljesítményén.
Borítókép: Kadmosz (Schnell Ádám) szembesíti lányát, Aguaét (Szűcs Nelli) a borzalmas valósággal (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!