Szerencsés Zsolt atya prédikációjában bátran hangoztatta, hogy az egyházi személyek nem lehetnek közömbösek a közélet iránt, nem nézhetik tétlenül és csendben a körülöttük zajló eseményeket csak azért, mert egyeseknek az a véleménye, hogy a papok nem politizálhatnak. Szerinte ma különösen fontos, hogy az egyház hallassa a hangját, és segítsen erősíteni a hazai és a határon túli magyarok keresztény hitét, amelyet nagy erők igyekeznek gyengíteni. Hangsúlyozta, hogy szükség van arra a hazafias szemléletre, amelyet a Vitézi Rend képvisel.
A templomi szertartás keretében vitéz Berniczei-Roykó Ádám főkapitány-helyettes felolvasta a csíksomlyói búcsú miatt távol lévő vitéz Vejkey Imre országgyűlési képviselő, spirituális székkapitány beszédét. Ennek hangsúlyos részlete volt, hogy 1920-ban a Szent István-i örökséget még erőszakkal sem lehetett eltörölni, mert államalapító szent királyunk a magyart és a keresztényt egyesítve olyan erős „templomot” hozott létre, amelyen a pokol kapui sem vehetnek erőt. Ezért tudtunk „keresztre feszítésünk” ellenére, harmadnapra feltámadni. A Vejkey Imrétől idézett beszéd kitért arra, hogy nincs más nemzet a világon, amely a magyarokéhoz hasonló csonkítást túlélt volna, mégis, az új világrend születése előtt, Magyarország visszaszerezte régi dicsőségét.
A rendezvény a Vitézi–Trianoni emlékműnél folytatódott, amelyet vitéz Horváth Csaba építészmérnök, széki cenzor törzskapitány tervezett, és egy évvel ezelőtt lett felavatva. Vitéz Habsburg-Lotharingiai József Károly királyi herceg, a rend főkapitánya – családi okok miatt – ezúttal nem tudott részt venni az ünnepségen, de tavalyi nyilatkozatának alábbi részlete most is időszerű. A főkapitány (a magyarbarát József nádor leszármazottja) akkor többek között hangsúlyozta: „Emlékezni kell arra, hogy − Horthy Miklós kormányzó kezdeményezésére − megszületett a Vitézi Rend, amely deklarálta, hogy a magyar vitézség, a magyarok ősi harci szelleme nem sorvadt el, hanem tovább él. A Vitézi Rend valamikor az első világháború hőseit fogadta sorai közé. A Rend tagjait ma is jellemzi a hazafias gondolkodás és magatartás, a vitézi hagyományok ápolása.”
A vörös márvánnyal burkolt emlékmű előtt a helyettes főkapitány köszöntötte a megjelenteket, majd elhangzottak az ünnepi beszédek. Elsőként vitéz Bánó Attila historicus székkapitány – a Magyar Nemzet publicistája − beszélt arról, hogy a magyarság esetében nem túlzás csodáról, a megmaradás csodájáról szólni. Bánó Attila idézte Daniel Speert, a kalandos életű német muzsikus-írót, aki a 17. század derekán hosszabb időt töltött Magyarországon. 1683-ban megjelent, Magyar Simplicissimus című könyvében írta: „Kassától Erdélyig a nemes, a polgár és a paraszt ifjú korától katona.” Speer hozzátette, hogy a magyarok inkább meghalnak, mintsem más nemzetek uralkodjanak rajtuk.
Egy idegen utazó látta ilyennek a magyarokat – jegyezte meg a szónok, majd kitért arra, hogy mai ellenségeink nem tankokkal jönnek, hanem a világhálón, a médián keresztül ránk zúdított körmönfont propagandával próbálják befolyásolni a fiatalok gondolkodását. Amikor gúnyolják, gyalázzák a kereszténységet, amikor azt sugallják, hogy élj ott, ahol jobban megy a sorod, hogy fordulj el a családodtól, a hazádtól, nos, akkor ennek végső soron az a célja, hogy ne legyen elegendő hadba hívható ember, amikor valakik egyszer rá akarnak telepedni erre az 1100 éve megőrzött országra. Ezt pedig nem engedhetjük.
Batthyány-Schmidt Margit grófné, a Magyar Női Unió Egyesület alapító elnöke a magyar nők, különösen a magyar anyák Trianon utáni áldozatvállalásáról, az özvegyek nehéz sorsáról beszélt, majd utalt arra, hogy a 20. század volt az emberiség történelmének legvéresebb százada. Az elnök asszony – maga is háromgyermekes családanya – hangsúlyozta, hogy a szomszédunkban dúló háború különösen felértékeli a világbéke jelentőségét.– Az álláspontunknak e tekintetben egységesnek kell lenni. Sokan nem merik használni ezt a kifejezést, mert lejáratottnak, üresnek tartják, pedig ráférne végre a Földre a nemzetek és a vallási felekezetek közötti valós béke – jelentette ki Batthyány-Schmidt Margit.
Vitéz báró Tunkel Tamás legéndi polgármester, törzskapitány először az elhíresült mondást idézte: „Magyar az, akinek fáj Trianon.” Ezután többek között arról beszélt, hogy a trianoni békeszerződést idegen hatalmak kényszerítették ránk, de az egységes magyar nemzet államhatárok feletti összetartozása a mában is valóság, a magyar nemzet önazonosságának alapja. A magyarok ismét felismerték és ma is megélik, hogy a nemzet nélkül nincs haza, a külhoni magyarság nélkül pedig nincs nemzet. A polgármester a beszédét gróf Apponyi Albert szavaival zárta:– Ha a térképen összeszorítják is Magyarország határait, Magyarország igazi határai addig fognak nyúlni, ahol igaz magyar lelkek laknak.
A nagy érdeklődéssel kísért rendezvény koszorúzással folytatódott. Ennek során az emlékműnél koszorút helyezett el – többek között – a Vitézi Rend nevében Berniczei-Roykó Ádám és vitéz Hegedűs Ferenc főszéktartó törzskapitány, a Magyar Női Unió Egyesület nevében Batthyány-Schmidt Margit és vitéz Berniczei-Roykó Ágnes, a Páneurópa Unió magyarországi tagozata nevében vitéz Aba Béla elnök, székkapitány és vitéz Zsigray Zsolt székkapitány. Külön koszorúzott vitéz Tutkovics Béla, végül pedig a település nevében Tunkel Tamás polgármester. Az ünnepség vitéz Kóczy László lovag, széki bíró törzskapitány vezetésével – Trianon emlékére – faültetéssel zárult.
Borítókép: A Vitézi Rend ünnepsége Legénden (Fotó: Bánó Miklós)
