– Sokáig legendáink lerombolása zajlott, a Magyarságkutató Intézet ezzel szemben a történelmi értékeink felkutatására, bemutatására helyezi a hangsúlyt, és tudományos eszközökkel bizonyítja mindazt, amit a magyarság évszázadokon keresztül a lelkében érzett – nyilatkozta lapunknak a távlövő íjász, aki
a magyar küldetéstudat lobogó zászlójaként jellemezte az intézmény munkáját,
mellyel már korábban elkezdődött az együttműködésük egy gyermekrajzpályázattal, valamint egy íjászversennyel.
Mónus József, avagy a Fehér Farkas tavaly nyáron mintegy nyolcszáz gyermeknek tartott előadás-sorozatot a Berettyóújfalui Tankerületi Központ iskoláiban a IX–XI. századi magyar harci íjászatról.
A diákok történelmi ismereteire építve, filmvetítéssel egybekötve mutatta be a korabeli magyar szarus íj jelentőségét, az akkoriban vívott csatáinkat, és az azok során alkalmazott harcmodorokat – különös tekintettel a 907-es pozsonyi ütközetre.
Az idei év elején pedig rajzpályázatot hirdetett az előadásokon részt vett intézmények diákjainak, hogy a tanultakat a képzőművészet eszköztárán keresztül fogalmazzák meg. Mint mondja,
ez nem más, mint a haza szeretetének játékos formában történő átadása.
A rajzpályázat fővédnöke a Magyarságkutató Intézet, amely könyvcsomagokat ajánlott fel a helyezést elért tanulóknak. Eredményhirdetés a hónap közepén lesz.
Április 30-án szintén az MKI fővédnöksége alatt rendeztek Hajdúnánáson íjászversenyt, ahol különböző kategóriákban csaptak össze a harcosok, akik között szerepelt több világ-, Európa- és országos bajnok íjász is. Hagyományőrző csoportok érkeztek hazánk különböző területeiről, valamint Erélyből is, és megalakult a Székely Íjfeszítők Szövetsége.
– Ezen a napon volt a kihajtási ünnep is, amely még látványosabbá tette a hagyományőrzők, a harcosok, a zászlók és jurták forgatagának képét
– tájékoztatott Mónus József, akivel legközelebb pünkösd vasárnapján találkozhatunk a tatai patarán, ahol bástyalövést hajt végre a várból.
A huszonnyolcszoros világrekorder és hatszoros világbajnok távlövő íjász már évek óta háromféleképp igyekszik hirdetni – ahogy ő fogalmaz – a magyar zászló becsületéért: a világversenyeken, a dobogó legfelső fokáról; a földrajzi lövései által,
melyek során a legszebb természeti helyeken repítette ki nyílvesszejét, mint a Vereckei-hágó, a Tordai-hasadék, a Niagara-vízesés vagy a Grand Canyon; végül pedig a magyar várakból történő bástyalövéseivel.
