Szinte közhelyszámba megy, hogy a keleti blokk országaiban a nyugati pop-rock trendek és ezzel együtt a slágerek többéves, néha öt-hat esztendős késéssel jutottak el a rajongókhoz, akik viszont a Vasfüggöny akadályai ellenére mindent megtettek, hogy mihamarabb értesüljenek kedvenceik legújabb lemezeiről, vagy egyáltalán arról, miféle zenéket hallgatnak a Lajtántúli fiatalok. Nem volt ez másként a Jézus Krisztus Szupersztár rockoperával sem, bár itt kétségkívül lerövidült az átfutási idő, ugyanis Ian Gillannel a főszerepben 1970-ben adták ki Angliában a lemezformátumot, majd 1971 októberében, a londoni West Enden, a Lyceum Theatre-ben volt az Andrew Lloyd Webber–Time Rice szerzőpáros zeneművének ősbemutatója. Ehhez képest igazán nem nagy fáziskésés az a mindössze háromnegyed év, amely elteltével Magyarországon is láthatták azok, akiket érdekelt a zenés darab – itt leginkább az egyetemista réteg volt a jellemző, mert ebben a közegben zajlottak a honi ősbemutatók. A rockopera ugyanakkor annak az állatorvosi lovává vált, hogy miként is játszottak csiki-csuki játékot a progressziót képviselő könnyűzenészekkel szemben a pártállam elvtársai. A Jézus Krisztus Szupersztár hazai bemutatója ugyanis összefüggött azzal, hogy az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus idején némileg szélesebbre tárták a kapukat, érzékelhető volt egyfajta enyhülés a kultúrpolitikában általában véve, ami viszont a rockzenészekre nem feltétlenül volt igaz. Ők ugyanis mindig különleges státusban voltak, többféle szempontból is: egyrészt nagyon sok bevételt termeltek a pártállamnak, ami miatt érdemes volt őket hagyni – legalább részben – kibontakozni, ugyanakkor rendkívül veszélyesnek ítélte meg a hatalom azt, hogy spontán módon rengeteg embert tudtak mozgósítani a koncertjeiken, emiatt azonban túlságosan is szigorúan bántak velük (volt ebben egy kis féltékenység is, hiszen önként és – szó szerint – dalolva ment a közönség a könnyűzenei koncertekre, míg a pártállami ünnepségekre parancsszóval terelték az embereket). Az 1972-es év mindezzel együtt a visszarendeződéssel telt, moszkvai utasításra fel kellett hagyni a különböző kísérletezgetésekkel, és ennek itta meg a levét a Jézus Krisztus Szupersztár is. Mondhatjuk, hogy rosszkor voltak rossz helyen, ami az első pillanatokban nem látszott, és kezdetben a kultúrpolitikai vezetés is még a nyitás szellemében engedélyezte a működésüket, hogy aztán végképp elkaszálják őket egy jó időre.
A másik nagy probléma a rockoperával kapcsolatban annak vallási tartalma volt. Kezdetben még ez is belefért volna a hatalom számára, de a keményvonalas politikusok felülkerekedése Biszku Béláék vezetésével megpecsételte a klerikálisnak bélyegzett rockopera további színpadra vitelét. A kommunista politikusok számára ugyanakkor a hatvanas években még nem volt kétséges, hogy az egyház az ifjúság mozgósításban előttük jár, és az akkoriban divatossá váló beatmisék mintájára baloldali ideológiai mázzal leöntve igyekeztek a KISZ vezetésével hasonló produkciókkal megnyerni az ifjúság jóindulatát és támogatását, ebből lett 1967-ben a pol-beat fesztivál, és jóval később, 1976-tól a szolidaritási rockfesztiválok sorozata. A „klerikális reakció” térnyerése az ifjúság körében olyannyira zavarta a pártvezetést, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) Központi Bizottságának Intéző Bizottsága, azaz a KISZ legfelsőbb vezető plénuma is foglalkozott a témával, káros jelenségnek nevezve a beatmiséket. Vigyázó szemüket az egyházakon tartották, ezért is juthatott a tudomásukra, hogy 1967-ben Abonyban, illetve Siófokon nagy sikerrel rendeztek beatmiséket. Az már más kérdés, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal és az állambiztonság III/III. Csoportfőnöksége segítségével ezeket a kezdeményezéseket sikerült még csírájában elfojtani, és néhány év múlva egy-két kivételtől eltekintve már a beatmisék sikerei is a múlté voltak. Nyitás ide, nyitás oda, úgy tűnik, Kádárék új gazdasági mechanizmusa sem tűrte el az egyénieskedést még az egyházakban sem, pláne, ha azok könnyűzenei eszközökhöz nyúltak.
A Jézus Krisztus Szupersztár így került a kádár–aczéli kultúrpolitika malomkövei közé. Először kicsit helyi szinten packáztak velük, majd a pártközpont elé került az ügy. Első körben Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának művelődésügyi főosztályvezető-helyettese, Kurcz György foglalkozott velük, majd 1972. július 25-én részletes tájékoztatást adott az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának (TKKO) a Jézus Krisztus Szupersztár „terjesztőiről”. Már a kapcsolatfelvétel is sokat elárul arról, hogy ha kellett, a helyi tanácsok is „árulkodhattak” közvetlenül a pártközpontnak, azonban a két szerv között egyértelműen alá-fölérendeltség volt a párt javára. Kurcz György az Országos Szórakoztatózenei Központtal történt előzetes egyeztetés alapján jelentett a rockoperát játszó Korong együttesről, amely rendszeresen játszott az újpesti Derkovits Ifjúsági Klubban. Az információk begyűjtése azonban nem zajlott a legflottabbul, ugyanis a zenészek közül néhánynak még a nevét – Csuha Lajost Csukának, Hőnig Rezsőt Főnignek írták – sem tudták helyesen megemlíteni. A jelentésből viszont megtudhatjuk, hogy a zeneművet 1972. június 14-én a Műszaki Egyetemen, 1972. június 23-án pedig annak Vásárhelyi Kollégiumában adták elő, továbbá ekkoriban több magnós klub filmvetítésein is lehetett látni az eredeti filmet.
Külön sajnálatát fejezte ki Kurcz György azzal kapcsolatban, hogy a fővárosi tanács „a vitatott kompozíció terjesztésére szinte elsőnek (1972. VI. 8.) vállalkozott.” Az ügyben megszólalt Keszler Pál ORI-igazgató is, aki 1972. július 14-én kelt levelében arról tudósította Barna Andrásnét, a Művelődésügyi Minisztérium Zene- és Táncművészeti Főosztályának vezetőjét, hogy az ORI megadta az engedélyt – ahogy fogalmazott: jóhiszeműen – a Műszaki Egyetem klubjának, hogy ott a Korong együttes előadhassa a darabot. Őket, mint írta, az tévesztette meg, hogy a Népszabadság sem írt róluk elmarasztalóan egész oldalas cikkében, a Ki mit tud?-on is szerepelt már a rockoperából bizonyos részlet, ráadásul a rádió rendszeresen játszotta betétdalait. Az 1972. július 7-én keletkezett feljegyzésében Rátki András a TKKO részéről azt írta, hogy „Javaslom, hogy a rádiónál is állítsuk le a szupersztár propagálását, részben vagy egészben való előadását.” A levél alján már csak tollal állt ott a megjegyzés: „A Rádióban Aczél (elvtárs) leállította; leállította továbbá azt a tervet, hogy a Korong együttes bemutassa műsorát a Fővárosi Operettszínházban is.” Az ügynek szinte már csak a lecsengése volt, amikor Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes 1972. október 13-án ugyancsak elmarasztalta a darabot, és a fiatalok igényes szórakoztatására alkalmatlannak minősítette. A rockoperában Mária Magdolnát alakító Bódy Magdi azonban úgy emlékszik, még ezután is előadták a darabot illegálisan egy-két pinceklubban.
A kezdeményezés aztán egy jó időre elhalt, mígnem – minden bizonnyal az István, a király sikerén felbuzdulva – a kultúrpolitikai vezetés 1986-ban engedélyt adott a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak arra, hogy nagylemezen kiadja a darabot, s ezzel együtt a színpadokon is megjelenhetett ez a produkció. Ekkor már a Rock Színház vette szárnyai alá a zeneművet Várkonyi Mátyás zenei vezetésével és Miklós Tibor magyar szövegével, Sasvári Sándor énekelte Jézus szerepét, Pilátus bőrébe Vikidál Gyula, Panasztikus Simonéba pedig Deák Bill Gyula bújt. Mária Magdolnát Nagy Anikó énekelte, Kajafás főpap Gregor József lett, míg Júdást Makrai Pál, Péter apostolt pedig Homonyik Sándor alakította. Az 1972-es ősbemutató társulatából mindössze Csuha Lajos maradt hírmondónak Heródes király szerepében. Egészen biztosan szívet melengető érzés lehetett számára, hogy újra aktív közreműködőként vehetett részt a darab színpadra állításában és lemezfelvételében, de az is bizonyos, hogy eszébe jutott a szűk másfél évtizeddel azelőtti betiltásuk. Az akkori úttörő vállalkozásuk azonban meghozta gyümölcsét, és a Jézus Krisztus Szupersztár azóta is a magyar színpadok kedvelt darabjaként fut. Így múlott el a kommunista ideológia a zenei életben, és így maradtak fenn az ércnél is maradandóbb zeneművek a legjobb magyar énekesek tolmácsolásában.
Borítókép: Részlet a Jézus Krisztus Szupersztár című produkcióból 2021-ben (Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok)
