Erőt sugárzó jelképek

Ha tisztán a jelképről beszélünk, az egy örök és olyan tartalmat hordozó leírása a világnak, amely mindig erőt sugároz az embernek – mesél Szentimrey Gábor, ékszerész a motívumok fontosságáról. A Magyar Ékszer immáron húsz éve várja vevőit, akik szeretnék „kultúrájuk egy kis részét viselni”. Interjúnkban arra is keressük a választ, hogyan kapcsolódik két kultúra egymáshoz, melyek látszatra ellentétesek, és milyen történetek bújnak meg egy-egy szimbólum mögött.

– Ékszereiben keresztény és ősmagyar motívumok találkoznak. Milyen élmények segítették a témaválasztását?
– A 90-es évek végén többször is jártunk ékszerkiállításokra Németországba. Itt ismerkedtem meg a finnek Kalevala stílusával. Ez egy jóval kisebb kollekció, mint a magyar szimbólumok gyűjteménye, de ők is az ásatásokon talált leletek alapján dolgoznak. Mivel a mi mintakincsünk jelentősen gazdagabb, úgy gondoltam, hazánkban is fel lehet éleszteni ezt a kultúrát. A hazai kollekció a sumer, szkíta és honfoglalás kori emlékekből, a népművészeti hagyományokból és a még ma is élő székelyföldi jelképrendszerből áll.

– Milyen források alapján alakította ki az ékszerek motívumvilágát?
– Legfőbb forrásomként Huszka József A magyar turáni ornamentika története című könyvében szereplő raj­zait használtam. Két éven keresztül végeztem előzetes kutatásokat, ez idő alatt rengeteg könyvet olvastam és tanulmányoztam a feltárások során előkerült leleteket. Így bukkantam rá a szkíta állatábrázolásokra, amely szeretett témám. Szépen tükrözi azt a világlátást, amelyet ők képviseltek. Több dimenzió­ban ábrázolták az állatokat, nemcsak függőlegesen, hanem vízszintesen is, és gyakran egy motívumon belül több állat is szerepel. Ez jól nyomon követhető a magyar zöldhalompusztai csodaszarvasnál is: a füle alatt található egy turulmadár.

– Ezen jelképek használata mennyire volt jellemző ezen a területen?
– A honfoglalás korában bevett volt a használatuk, ekkor ékszerek helyett leginkább használati tárgyakat díszítettek velük, például szíjvégeket, hajfonatkorongokat és lószerszámokat. Boltunk megnyitásakor viszont nem volt divat ilyen ékszereket készíteni. Az építészetben – időtállósága folytán – fennmaradt a nemzeti-népi stílus, erről tanúskodik megannyi szecessziós épületünk Budapesten is. Az 1940-es években Fettich Nándor szerette volna ezt az irányzatot megteremteni az iparművészetben, sajnos sikertelenül.

– Alkotásaiban ötvözi a keresztény és ősmagyar jelképrendszert. Hogyan egyeztethető össze a kettő?
– A keresztény hagyomány az ősi magyar vallásban is fellelhető. Ezt számos történelmi emlékünk bizonyítja, melyek szerint őseink már ősi keresztény hittel érkeztek a Kárpát-medencébe. Ahogy már említettem, az ornamentikában is megtalálhatók erre utaló jelek, mint a keresztek és Nagyboldogasszony-ábrázolások. Ez is jól mutatja, hogy a keresztény kultúra szervesült a magyar hagyománnyal. Számos freskón és a templomok belső díszítésein is felfedezhetők ezek a motívumok. Úgy gondolom, mindennek a gyökere egy, hiszen egy az Isten, egy a nemzet.

– Hogyan lehet megjeleníteni ezt a két világot egy medálon vagy egy fülbevalón?
– Egyrészt, mivel a jelképek egyetemes üzenetet közvetítenek, az emberek, bárhol is éljenek, bármilyen hitet is valljanak, megérinti őket legbelül. Másfelől pedig, ahogy egy ősi jelképet modern formába önthet az ötvös, úgy a különböző, ám mégis egy felé irányuló motívumok is összeszövődhetnek egy ékszerben. Ezáltal pedig újabb és újabb mélységek tárulhatnak fel.

Fotó: Szentimrey Gábor

– Mi ez a mélyebb tartalom?
– Ha tisztán a jelképről beszélünk, az egy örök és olyan tartalmat hordozó leírása a világnak, amely mindig erőt sugároz az embernek, mivel a részünk. Húsz évvel ezelőtt azzal a céllal vágtunk neki a munkának az unokatestvéremmel, hogy folytassunk egy mélyben húzódó hagyományvonalat, s ezáltal az ősi tudást és világlátást eljuttassuk az emberekhez. Azt szerettük volna, hogy megismerjék a jelképeinket, hagyományainkat, s ezáltal tudatosan válasszanak ékszert, akár egy teljes életre, nem pusztán divathóbortból.

– Bemutatná egy jelkép történetét?
– A szkíta kereszt egy kifejezetten nagy, végein díszes kereszt. Maga a forma a világot mozgató négy elemet szimbolizálja, ezek egyenlőségét jelképezi. Bizonyos ábrázolásokon a középpontot egy benne lévő lyuk jelzi, amelyen ha átnéz az ember, a végtelent látja. Ez szimbolizálja a Jóistent. Ennek másik változata a napkereszt, amely esetében a kereszt egy körbe van foglalva, ezáltal fejezi ki a teljességet. Ugyanolyan a felépítése, mint a Szent Koronának: az egyenlő szárú kereszt közepén a kisebb kereszttel, az abroncs pedig a kör. Ezért is fontos a kereszt viselése. Valaki ezzel mutatja ki tiszteletét Jézus Krisztus iránt, de sokan az őrző-védő jelentés miatt hordják magukon. Ez egyfajta mágia.

– A mágiának ebben a vallásban elég pejoratív felhangja van. Ez nem ellentmondás?
– Remélem, nem nyilvánítanak eretneknek… Egyféle mágia létezik, amelyet lehet használni jóra is, rosszra is. Ez tulajdonképpen Isten teremtőereje, amelyet különböző szándékkal lehet használni. Ha jó pap miséjére ül be az ember, akkor feltöltődve jön ki a templomból, míg máskor csak még fáradtabb lesz a szertartástól. A hozzánk betérőknek is mindig elmondom, ha úgy érzem, nem illik hozzá az ékszer.

– Mennyire ismerik a vevői ezeket a jelentéseket?
– Teljes mértékig. Nálunk az ékszer kiválasztása sokszor nem tetszés kérdése. Fontos, hogy megtaláljuk, mi illik az adott személyhez, milyen jelentéseket akar hordozni és ezáltal közvetíteni a világ felé.

Borítókép: Szentimrey Gábor ékszerész (Fotó: Magyarékszer.hu)