Hol áll meg a sorskerék?

A számítógépes játékok és a virtuális kiállítás vonásai találkoznak a Magyar Nemzeti Múzeum és az MTA Lendület Családtörténeti Kutatócsoport közös online elérhető interaktív tárlatában, mely a 17–18. század világába viszi el a látogatókat.

Forrás: MNM fotóműterem

Az élet hét állomását járhatjuk végig a Sorsfordítók című virtuális kiállításban, mely a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) és az MTA Lendület Családtörténeti Kutatócsoport együttműködésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg. 

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői a kutatócsoport tagjai voltak: Erdélyi Gabriella történész, a kutatócsoport vezetője, Tomka Gábor , Simon Katalin, a Budapest Főváros Levéltár történész-főlevéltárosa, a kiállítás szakmai kurátora, illetve Orgona Angelika, az MNM történész-főmuzeológusa voltak.

A kezdeményezés bemutatóján a virtuális kiállítás műfajába Tomka Gábor régész, a múzeum tudományos-gyűjteményi főigazgató-helyettese kalauzolta el az érdeklődőket: 

A Covid a múzeumokat is sok kihívás elé állította, és felértékelte a virtuális kiállítások szerepét. Első hallásra kicsit fából vaskarika, hiszen egy kiállítás mindig az autentikus tárgyakra épül, de ezt a hátrányt, amit a virtualitás okoz, előnyünkre is lehet fordítani.

Majd hozzátette: 

– Hogyha felmennek a Magyar Nemzeti Múzeum honlapjára, akkor látják, hogy hány típusú kiállításra használjuk a virtuális elnevezést. Ennek az egyike a létező, valós kiállításnak a 3D-s, online bejárhatóvá tétele, mely egyrészt arra szolgál, hogy ízelítőt adjunk a látogatóknak, másrészt pedig ezzel tudjuk a kiállítást örökéletűvé tenni, archiválni és az utókor számára is megőrizni. 

Fotó: MNM

Hozzá kell tenni, az MNM virtuális galériának nevezi el az egyszerűbb programokat is, ahol képek és kurátori szövegek követik egymást, amelyeket gyorsan elő lehet állítani, és olyan összefüggésekre tudnak rávilágítani, melyekre a fizikai térben nem lenne apparátus. A harmadik fajta pedig a valós terekbe hozza el a virtuális dimenziót.

A Sorsfordítók koncepciója a virtuális térre készült el, de a kiállítás egy újfajta kísérlet, amely ötvözi a számítógépes játékok világát és az interaktív, virtuális kiállítások vonásait. A játékosság, a játszva tanulás domborodik ki. Kétségtelen, hogy a projekt előremutató kezdeményezés, és különösen jól fel lehet használni a közoktatásban, hiszen érdekes módon közel tudja vinni a nézőkhöz a 17–18. századi emberek életét.

A család történetét, egy család életének főbb állomásait korabeli dokumentumok segítségével ismerheti meg a játékos. Öt évet dolgozott együtt az interdiszciplináris kutatócsoport, melynek tagjai között történészek, művészettörténeszek, régészek, valamint irodalomtörténészek voltak. 18. századi polgári és 17. századi arisztokrata életutakat vizsgálva arra fókuszáltak, hogy mit kezd a család azzal a válságos helyzettel, ami nagyon gyakran előállt az életükben: az egyik hozzátartozó halálával. A tragikus elem felbukkanását az indokolja, hogy a korban sokkal magasabb volt a gyermek- és a felnőtthalandóság, mint amilyenhez a mai korban hozzászoktunk. A játékban többek között arra is rá szeretnének mutatni, hogy az emberek előtt ilyen helyzetben milyen választási lehetőségek álltak.

A kora újkori emberek életében nagyon fontos szerepet játszott a sors, a szerencse forgandósága, így a tárlat egyik meghatározó eleme a sorskerék. A játékos a virtuális kiállításba lépve megpörgeti a sorskereket, s a továbbiakban ennek az eredménye határozza meg, hogy a több mint húsz életútból melyiket járhatja végig.

Játékon keresztül tekinthetünk bele a 17–18. századi asszonyi sorsba, a férfiúi kötelezettségekbe vagy éppen a gyerekek szórakozásába. Korosztálytól függetlenül, akár többször is megpörgethetjük a sorskereket. 

A Sorsfordítók virtuális kiállítás ITT érhető el.

Borítókép: A program bemutatóján részt vett Tomka Gábor régész, tudományos-gyűjteményi főigazgató-helyettese, Erdélyi Gabriella történész, az MTA Lendület Családtörténeti Kutatócsoport vezetője,  Szilágyi Adrienn történész, Simon Katalin történész-főlevéltáros, Orgona Angelika történész-főmuzeológus, valamint Csörsz Rumen István irodalomtörténész (Fotó: MNM fotóműterem)