Az élet hét állomását járhatjuk végig a Sorsfordítók című virtuális kiállításban, mely a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) és az MTA Lendület Családtörténeti Kutatócsoport együttműködésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői a kutatócsoport tagjai voltak: Erdélyi Gabriella történész, a kutatócsoport vezetője, Tomka Gábor , Simon Katalin, a Budapest Főváros Levéltár történész-főlevéltárosa, a kiállítás szakmai kurátora, illetve Orgona Angelika, az MNM történész-főmuzeológusa voltak.
A kezdeményezés bemutatóján a virtuális kiállítás műfajába Tomka Gábor régész, a múzeum tudományos-gyűjteményi főigazgató-helyettese kalauzolta el az érdeklődőket:
A Covid a múzeumokat is sok kihívás elé állította, és felértékelte a virtuális kiállítások szerepét. Első hallásra kicsit fából vaskarika, hiszen egy kiállítás mindig az autentikus tárgyakra épül, de ezt a hátrányt, amit a virtualitás okoz, előnyünkre is lehet fordítani. Majd hozzátette:
– Hogyha felmennek a Magyar Nemzeti Múzeum honlapjára, akkor látják, hogy hány típusú kiállításra használjuk a virtuális elnevezést. Ennek az egyike a létező, valós kiállításnak a 3D-s, online bejárhatóvá tétele, mely egyrészt arra szolgál, hogy ízelítőt adjunk a látogatóknak, másrészt pedig ezzel tudjuk a kiállítást örökéletűvé tenni, archiválni és az utókor számára is megőrizni.

Hozzá kell tenni, az MNM virtuális galériának nevezi el az egyszerűbb programokat is, ahol képek és kurátori szövegek követik egymást, amelyeket gyorsan elő lehet állítani, és olyan összefüggésekre tudnak rávilágítani, melyekre a fizikai térben nem lenne apparátus. A harmadik fajta pedig a valós terekbe hozza el a virtuális dimenziót.
A Sorsfordítók koncepciója a virtuális térre készült el, de a kiállítás egy újfajta kísérlet, amely ötvözi a számítógépes játékok világát és az interaktív, virtuális kiállítások vonásait. A játékosság, a játszva tanulás domborodik ki. Kétségtelen, hogy a projekt előremutató kezdeményezés, és különösen jól fel lehet használni a közoktatásban, hiszen érdekes módon közel tudja vinni a nézőkhöz a 17–18. századi emberek életét.