– Milyen különbségeket fedezett fel a roma identitás megélése között itthon és külföldön?
– Mivel külföldön nőttem fel, az identitásomat nemcsak az formálja, hogy egyszerre vagyok roma és magyar, hanem az is, hogy belga vagyok. Az identitás meghatározó részévé válik az a kulturális közeg, amelyben az ember felnő. Például én nagyon tudok azonosulni a flamand és a vallon kultúrával. Ettől a multikulturális háttértől még nyitottabbá váltam más kultúrákra, empatikusabb lettem és más perspektívából látom a világot. Ha általánosságban kellene a különbségről beszélnem, elmondhatom, azt a tendenciát látom, hogy a Magyarországon élő romáknak kevesebb az önbizalmuk, nem hisznek eléggé magukban. Ennek egyik oka az, hogy számos előítélettel találkoznak az életük során. Ez sajnos még külföldön is jelen van, ugyanakkor nagyon sok tanulási lehetőség biztosított a gyermekek számára. Úgy gondolom, hogy ezek egytől egyig elengedhetetlenek ahhoz, hogy a gyerekek felismerjék az értékeiket és higgyenek magukban, és sikeres felnőtt váljon belőlük.
– Mikor és hogyan született meg a Gypsinspire ötlete?
– A Gypsinspire formáció és előadás ötlete egyik pillanatról a másikra fogalmazódott meg bennem. Az egészet egy hosszú folyamat előzte meg, mely a személyes élettörténetem által jött létre. Isten vezetett abban, hogy kipróbáljam, milyen nyilvánosság előtt beszélni. Akkoriban még egy multinacionális cégnél dolgoztam, s ott adódott a lehetőség, hogy részt vegyek a Toastmasters klubban. Ott kezdtem el beszédet írni azokról az előítéletekről, amelyeket az évek során átéltem. A beszédet elsőként a kollégáim előtt adtam elő, akik pozitívan fogadták a történetemet, s azt mondták, hogy ezt érdemes lenne több emberrel megosztani. Elsőként a Sziget Fesztiválon angolul, majd a TEDxYouth@Budapest eseményén magyarul meséltem el az identitáskeresésem útját. Hamar rájöttem, hogy nagyon szerencsés vagyok, hiszen a kultúrámat közvetíteni tudom a beszéd által, s bemutathatom a 17. századtól egészen napjainkig jelen lévő magyar muzsikus cigányokat. S mivel a kultúrámat zene nélkül nem érdemes átadni, megszületett a Gypsinspire ötlete. Szerettem volna, ha egyszerre át tudom adni a közönségnek a történetemet, a kultúrámat, s tudok beszélni az általunk képviselt, ám sajnos a feledés homályába merülő kávéházi zenéről is. Bízom benne, hogy szívig hatol mind a történet, mind pedig a muzsika, s ezáltal az emberek jobban elfogadják a romákat, hiszen a két kultúra egymást erősíti, s van lehetőség a békés együttélésre.
– Ön mint narrátor vesz részt az előadásban. Milyen történeteket ismerhet meg a közönség?
– A koncerten elméletben több helyre is elutazunk. Éppen ezért szóba kerül a flamenco, sőt a manouche jazz is. Ezzel azt is szeretnénk bemutatni, hogy függetlenül attól, hogy honnan származol, ha kölcsönösen tisztelitek egymás hagyományait, kulturális kincseit, tudtok az embertársaiddal valami csodálatosat is alkotni. Tehát a storytelling egy kulcseleme a Gypsinspire-nek. A személyes élettörténetemmel nyitom meg a koncertet, azaz bizonyságot teszek arról, hogy az életemben számos atrocitás ért, és szembe kellett néznem az előítéletekkel is. Ezeket régen nehezen kezeltem, nem találtam az identitásomat, s nem tudtam, hova tartozom. Megannyi lehetőséggel élhettem az életben, melyek előre vittek, például sokat tanulhattam, mégis magányos voltam. Ezt követően megosztom a hallgatósággal, hogy Isten megmutatta nekem, hogy az identitásom elsősorban benne él, azaz én az ő szerető gyermeke vagyok. Isten felfedte előttem, hogy milyen csodálatos az etnikai kultúrám. Ha megnézzük a Gypsinspire logóját, akkor láthatunk rajta egy madarat a fészkében. Pont arról beszélek, hogy a madár szabad – hiszen bárhová mehet, otthon találja magát a világban, akárcsak én –, de igazán csak a fészekben érzi otthon magát. S én is megtaláltam a fészkemet, az identitásomat. Ezt követően mesélek az első magyar cigányprímásról, Czinka Pannáról. S azokról a zenészekről, nótaköltőkről, akik a magyar kulturális élet meghatározó szereplői voltak évszázadon keresztül. A történethez ifj. Sárközy Lajos és zenekara adja a muzsikát.
– Június 15-én a londoni Liszt Intézetben léptek fel. Valamiben eltért ez a koncert az eddigi előadásoktól?
– A londoni koncerten az én és a zenekar híres zenész felmenőire koncentráltunk. A célunk nem egy szócikk felolvasása, hanem sokkal inkább az, hogy átadjuk az adott ember személyiségét a zenén és a storytellingen keresztül. Szóba kerül például Bihari János hegedűművész és zeneszerző is, akit a felmenőim között tudhatok. Azt szeretném továbbá éreztetni a közönséggel itthon és külföldön egyaránt, hogy ez a kulturális kincs mindannyiunknak értékes és fontos.
Fotó: Liszt Intézet, London/Bartha Botond
– Hogy érezte magát a londoni előadáson, milyen volt a közönség reakciója?
– A koncert végén számtalan gratulációt kaptunk. Öröm volt Londonban játszani. Nagyon jól éreztük magunkat az interaktív előadáson, s a közönség is. Szóltunk többek között a magyar nótáról, a csárdásról, a magyar zene kulturális történetéről. Sőt, Lalika felmenőiről is, például Csányi Mátyásról, aki behozta Magyarországra a dzsesszmuzsikát. Fúziós zenét is hallhatott a közönség, melyben a klasszikus tudás találkozott a magyar kávéházi cigányzenész tudásával. A hallgatóság értékelte a színes, multikulturális repertoárt, hiszen London is egy ilyen hely.
A szerdai koncertről Vincze Máté, a Liszt Intézet – Londoni Magyar Kulturális Központ igazgatója is nyilatkozott lapunknak: – Az Egyesült Királyságban június a roma történelem és kultúra hónapja. Idén a londoni Liszt Intézet ezt a magyar cigányzene történetét bemutató Gypsinspire produkcióval ünnepelte Kállai Bettina vezetésével. Ifj. Sárközy Lajos virtuóz hegedűjátéka lenyűgözte a vájtfülű brit és magyar közönséget, amely vastapssal jutalmazta az előadókat. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával interaktív módon tudtuk megismertetni a kivételes magyar cigányzene hagyományait, jelenét és jövőjét is.
Borítókép: Kállai Bettina a Gypsinspire londoni fellépésén (Fotó: Liszt Intézet, London/Bartha Botond)
