A madár megtalálta a fészkét

Kállai Bettina magyar—roma zenészcsaládból származik. Belgiumban nőtt fel és Brüsszelben diplomázott kommunikáció és médiatudomány szakon, majd hazaköltözött Budapestre, és elindította a Gypsinspire koncertsorozatot, hogy újraélessze a haldokló magyar cigányzenét. Többek között erről a koncertsorozatról és az identitásáról is beszélgettünk vele.

A koncertsorozat ötletgazdája a saját történetével is inspirál Fotó: Havran Zoltán

– Hogyan épülnek fel ezek az estek?

– A koncertsorozat szervezője és egyben a narrátora is én vagyok. Végigvezetem a közönséget a különböző zenei stílusokon. Inspiráló történeteket mesélek a zenészekről és a műfajokról. Elmondom például, hogyan éltek, mit éreztek a flamencozenészek és -táncosok, de beszélek többek között Dankó Pistáról is, aki beleszeretett egy magyar lányba, de a lány szülei nem akartak hozzájárulni ahhoz, hogy együtt legyenek. Ehhez hasonló nagyon személyes történeteket mesélek el, amelyekről az emberek máskülönben nem tudnának. A zenekarommal együtt azt szeretnénk, hogy az emberek ne csak hallják, hanem érezzék is a zenét. Én abban hiszek, hogy a zene tökéletes eszköz az érzelmek közvetítésére, ezáltal pedig képes kapcsolatot teremteni a különböző kultúrák és népek között.

– Milyen zenészekkel működik együtt a koncerteken?

– A gyerekkori barátaimmal, ifj. Sárközy Lajossal és zenekarával, akik azt a fajta tradicionális magyar cigányzenét képviselik, amelyik a XXI. században már sajnos kihalófélben van. A koncertek második szakaszában pedig bemutatjuk a roma dzsessz műfaját is, a Finucci Bros Quartettel és Balogh Roland dzsesszgitárművésszel, aki 2009-ben megnyerte a montreux-i dzsesszgitárversenyt. Ők mindannyian nagyon jó zenészek, és nagyon jó barátaim, ami még bensőségesebbé teszi a koncerteket.

– Mik a hosszú távú céljai a sorozattal, és a jövőben mikor hallhatjuk önöket?

– Szeptemberben lépünk fel legközelebb. A jövőben is szeretnénk folytatni a sorozatot, amivel elsősorban két célom van. Először is szeretném egy kicsit reflektorfénybe állítani a magyar cigányzenét. A másik, legalább ennyire fontos célom, hogy segítsek másokon, akik úgy érzik, hogy a külvilág elítéli őket, mert gyengék vagy mert kisebbségben vannak. Szeretném, ha tudnák, hogy ez nem feltétlenül baj, és a gyengeségük akár az erősségük is lehet. Én vagyok erre az élő példa: sokáig nem mertem beszélni a származásomról például a munkahelyeimen, mert féltem, hogy megszólnak vagy nem akarnak velem barátkozni. Nekem leginkább Isten segített abban, hogy elfogadjam magam: átadtam neki a gyengeségemet, és ő megerősített. Visszavezetett a gyökereimhez, a családomhoz, a zenéhez, és megtaláltam az otthonomat. A Gypsinspire logója egyébként épp erre utal: egy madarat ábrázol, amelyik megtalálta a fészkét.