A madár megtalálta a fészkét

Kállai Bettina magyar—roma zenészcsaládból származik. Belgiumban nőtt fel és Brüsszelben diplomázott kommunikáció és médiatudomány szakon, majd hazaköltözött Budapestre, és elindította a Gypsinspire koncertsorozatot, hogy újraélessze a haldokló magyar cigányzenét. Többek között erről a koncertsorozatról és az identitásáról is beszélgettünk vele.

A koncertsorozat ötletgazdája a saját történetével is inspirál Fotó: Havran Zoltán

– Zenész cigány családból származik, Belgiumban nőtt fel, felnőttként pedig visszaköltözött Magyarországra. Hogyan fedezte fel az identitását?

– Gyerekkorom óta nagyon fontos volt számomra a hátterem. Én is tanultam zenélni, ötéves koromtól hegedültem, mert a mi családunkban nem kérdés, hogy ha egy gyerek megszületik, akkor zenélni fog. Később viszont nagyon sok dolgot kezdtem el a hegedülés mellett, és döntenem kellett. Megmondtam a szüleimnek, hogy inkább tanulni szeretnék. Szerencsére elfogadták, mert mindig arra neveltek, hogy önálló, erős nő legyek. A zene és a gyökereim természetesen továbbra is fontosak maradtak, de egyre inkább foglalkoztatott, hogy ki is vagyok valójában, különösen amikor hazaköltöztem Budapestre. Elkezdtem gondolkodni azon is, hogy vajon hogyan látnak engem az emberek. Belgiumban egyszerűbb volt a helyzet, ott egyszerűen külföldi voltam. Pedig valójában nagyon összetett az identitásom: Belgiumban nőttem fel, de magyar is vagyok és roma is, ráadásul a romaságom sem teljesen tradicionális, mivel nem az oláh cigány csoporthoz tartozom. Így elkezdtem keresni a cigány gyökereimet, amiben a családom is nagyon sokat segített. A nagybátyám például elmondta, hogy egyik felmenőnk Bihari János, a híres zeneszerző és hegedűművész volt. Utánanéztem a cigány történelemnek és annak is, hogy miként kötődik a magyarhoz. Így nemcsak a családomról tudhattam meg egyre többet, hanem a cigányságról és Magyarországról is.

A koncertsorozat ötletgazdája a saját történetével is inspirál
Fotó: Havran Zoltán

– Hogyan jött a következő lépés, hogy elindítsa a Gypsinspire koncertsorozatot?

– Egy multinacionális vállalatnál kezdtem dolgozni, amelyben működött egy csoport, ahol a nyilvános beszédet lehetett gyakorolni. Én is kipróbáltam magam, és kiderült, hogy nagyon szeretem ezt csinálni. Írtam egy történetet arról, hogy ez a három kultúra hogyan alakította a személyiségemet és végül hogyan találtam rá a valódi identitásomra. Ezt előadtam a kollégáimnak, akik nagyon pozitívan fogadták, és azt mondták, több helyen kellene elmondanom a történetemet. Így kerültem be a TEDxYouth@Budapestre, s tarthattam előadást a Sziget Fesztiválon és a MOM Kulturális Központban is. Eközben rájöttem, hogy az embereknek igazán akkor tudom átadni a kultúrámat, ha a zenémet is átadom nekik. Magyar roma zenészként ezt egyszerűen nem hagyhatom ki. Így jött ennek a koncertsorozatnak az ötlete, ami tulajdonképp történetmesélés zene segítségével.

– Hogyan épülnek fel ezek az estek?

– A koncertsorozat szervezője és egyben a narrátora is én vagyok. Végigvezetem a közönséget a különböző zenei stílusokon. Inspiráló történeteket mesélek a zenészekről és a műfajokról. Elmondom például, hogyan éltek, mit éreztek a flamencozenészek és -táncosok, de beszélek többek között Dankó Pistáról is, aki beleszeretett egy magyar lányba, de a lány szülei nem akartak hozzájárulni ahhoz, hogy együtt legyenek. Ehhez hasonló nagyon személyes történeteket mesélek el, amelyekről az emberek máskülönben nem tudnának. A zenekarommal együtt azt szeretnénk, hogy az emberek ne csak hallják, hanem érezzék is a zenét. Én abban hiszek, hogy a zene tökéletes eszköz az érzelmek közvetítésére, ezáltal pedig képes kapcsolatot teremteni a különböző kultúrák és népek között.

– Milyen zenészekkel működik együtt a koncerteken?

– A gyerekkori barátaimmal, ifj. Sárközy Lajossal és zenekarával, akik azt a fajta tradicionális magyar cigányzenét képviselik, amelyik a XXI. században már sajnos kihalófélben van. A koncertek második szakaszában pedig bemutatjuk a roma dzsessz műfaját is, a Finucci Bros Quartettel és Balogh Roland dzsesszgitárművésszel, aki 2009-ben megnyerte a montreux-i dzsesszgitárversenyt. Ők mindannyian nagyon jó zenészek, és nagyon jó barátaim, ami még bensőségesebbé teszi a koncerteket.

– Mik a hosszú távú céljai a sorozattal, és a jövőben mikor hallhatjuk önöket?

– Szeptemberben lépünk fel legközelebb. A jövőben is szeretnénk folytatni a sorozatot, amivel elsősorban két célom van. Először is szeretném egy kicsit reflektorfénybe állítani a magyar cigányzenét. A másik, legalább ennyire fontos célom, hogy segítsek másokon, akik úgy érzik, hogy a külvilág elítéli őket, mert gyengék vagy mert kisebbségben vannak. Szeretném, ha tudnák, hogy ez nem feltétlenül baj, és a gyengeségük akár az erősségük is lehet. Én vagyok erre az élő példa: sokáig nem mertem beszélni a származásomról például a munkahelyeimen, mert féltem, hogy megszólnak vagy nem akarnak velem barátkozni. Nekem leginkább Isten segített abban, hogy elfogadjam magam: átadtam neki a gyengeségemet, és ő megerősített. Visszavezetett a gyökereimhez, a családomhoz, a zenéhez, és megtaláltam az otthonomat. A Gypsinspire logója egyébként épp erre utal: egy madarat ábrázol, amelyik megtalálta a fészkét.