Mint a hátsó belső fülről megtudhatjuk, a szerző biológia szakon diplomázott a Szegedi Tudományegyetemen, és ez bizony a versek nyelvezetén is meglátszik – és ez a tény tovább erősíti azt a meggyőződésemet, hogy a reáltudományok terén szerzett tudás (és esetenként diploma is) mérhetetlenül jótékony hatással van az általában csupán bölcsésznek tartott költők irályára, stílusára, nyelvezetére, és igen, gondolkodásmódjára is.
Az is meggyőző erejű és lenyűgöző, ahogy látni lehet: a szerző túl van az első köteteket jellemző önmagára való rácsodálkozáson (ami gyakori gyerekbetegség ilyen könyvek esetén), és a nyelv mibenléte izgatja, az önmagán túlmutató fordulatok felhasználhatósága, a történetek elbeszélhetőségének dilemmái – mindez, persze, versben. És mindeközben egy percre sem szűnik meg játékos, elgondolkodtató, meghökkentő (néha, különösen a biológiai részletezéseknél egyenesen megbotránkoztató) lenni. Íme, a Tenyérjós című vers: „Azt mondtad, három életvonalat / látsz a tenyeremben. Röhögtünk. / Te, mert tudtad, hülyeség, / én, mert csak hármat vettél észre. / Kötődni akartál, csak magamhoz tudok. / A vonalak élessége egyébként / függ a dehidratáltságtól, / a napszaktól, / a körülményektől.” Illetve a Harmadik felvonás című szöveg: „Ott lógott a puska a falon. / Néha megfényeztük gondosan, / meg ne feledkezzünk róla. / Én töltöttem csőre, / máson járt az eszem. / Meglepett, amikor a kezedbe vetted.”
Remek kortárs verseket tartalmazó kötet ez, amelyik megadja a tiszteletet az irodalmi hagyománynak is, példa erre az Hommage à Pilinszky: „Az utcákat betekerte az ón, / az ég felettünk sötét szakadék, / a vérszemcsék megtapadnak a hálón. / Jeges kádban pattogó maradék.” Mindenkinek ajánljuk!
Szeder Réka: Sziszüphé. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2021.
Borítókép: Szeder Réka (Fotó: Facebook)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!