Meglepően érett Szeder Réka első kötete, egyes fordulataiban legnagyobb költőinket idézi, miközben üde és friss, kellemesen újszerű, már címében is provokatív, bátor és vagány. A kötet egyik-másik magabiztos, laza megfogalmazásáról egyenesen Térey János Interpretátor című verse jut az ember eszébe; különösen igaz ez a ciklusok elején és a ciklusokon kívül található Ars poetica b verzió című versre, íme: „Be patetikus, fennhéjázó eszmék, / az agymenésem dobja fel az estéd. / Nem írtam én sohasem ars poeticát, / és szemöldökömmel sem főzöm le Fridát. / Ámde minden borzalmat papírra vetek, / spontán orgazmust kapsz, ez annyira beteg. / A sorozatgyilkos innen nyer ötletet, / a lányos ezért éli ki a fétised. / Bestsellert írna rólam oly sok pszichiáter, / még Freud alatt is megborulna a fiáker.”
Játékosság, lazaság – olyan, mint a rap –, intertextuális villogás, szellemes vibrálás jellemzi az egyes szövegeket, szinte egy sincs közöttük, amely érdektelen vagy nem elég jól sikerült lenne. Olyan is akad, amely történetet mesél el, nem is akármilyent (figyeljük a mesteri formát is a Plusz három fő című versben!): „Udvarol Ábris a héten, van foganatja, hogy ő rég / kapcsolatot keres, és már komolyat kutat épp. / Közben a két gyerek, asszony, mint kiderült, hazavárja. / Mondta nekem ma csak úgy: hogy annyira és csakis én, / és tudjam, másmilyen ez, mert sokszor pár ferit otthagy.” (A „feri” a versben a húszezrest jelenti.)
Vagy íme az intertextus a maga teljességében (A magyar Ugaron című vers): „Gaz nő az utcán, a kertben, már áttörte a betont, / hiába gyomlálja bárki, ez mégis szagot ont. // Alig van itt már bármi, ami illatozna, / mert ha a szomszéd látja, csak eltapossa. // Elsuhan fölöttük a szél, de már kacag, / felhőt hoz, abból meg por szakad.” És még egy példa az erős, érett költői képekre, A falu macskája című vers kezdősoraival: „A zsindelyről lecsorog a napkonyak, / hajszálnyiak errefelé a falak. / A párkányok között macskaszőr, / ha ételbe hull, nem pöröl / senki sem / senki sem.”
Mint a hátsó belső fülről megtudhatjuk, a szerző biológia szakon diplomázott a Szegedi Tudományegyetemen, és ez bizony a versek nyelvezetén is meglátszik – és ez a tény tovább erősíti azt a meggyőződésemet, hogy a reáltudományok terén szerzett tudás (és esetenként diploma is) mérhetetlenül jótékony hatással van az általában csupán bölcsésznek tartott költők irályára, stílusára, nyelvezetére, és igen, gondolkodásmódjára is.
Az is meggyőző erejű és lenyűgöző, ahogy látni lehet: a szerző túl van az első köteteket jellemző önmagára való rácsodálkozáson (ami gyakori gyerekbetegség ilyen könyvek esetén), és a nyelv mibenléte izgatja, az önmagán túlmutató fordulatok felhasználhatósága, a történetek elbeszélhetőségének dilemmái – mindez, persze, versben. És mindeközben egy percre sem szűnik meg játékos, elgondolkodtató, meghökkentő (néha, különösen a biológiai részletezéseknél egyenesen megbotránkoztató) lenni. Íme, a Tenyérjós című vers: „Azt mondtad, három életvonalat / látsz a tenyeremben. Röhögtünk. / Te, mert tudtad, hülyeség, / én, mert csak hármat vettél észre. / Kötődni akartál, csak magamhoz tudok. / A vonalak élessége egyébként / függ a dehidratáltságtól, / a napszaktól, / a körülményektől.” Illetve a Harmadik felvonás című szöveg: „Ott lógott a puska a falon. / Néha megfényeztük gondosan, / meg ne feledkezzünk róla. / Én töltöttem csőre, / máson járt az eszem. / Meglepett, amikor a kezedbe vetted.”
Remek kortárs verseket tartalmazó kötet ez, amelyik megadja a tiszteletet az irodalmi hagyománynak is, példa erre az Hommage à Pilinszky: „Az utcákat betekerte az ón, / az ég felettünk sötét szakadék, / a vérszemcsék megtapadnak a hálón. / Jeges kádban pattogó maradék.” Mindenkinek ajánljuk!
Szeder Réka: Sziszüphé. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2021.
Borítókép: Szeder Réka (Fotó: Facebook)
