A hősök nem halnak meg! – Négy Esterházy egy hullása a Vezekényi csatában címet viselő kötet az idei Ünnepi könyvhétre jelenik meg a Püski Kiadó gondozásában. A szerző június 10-én és 11-én, 13 és 15 óra között dedikál a Duna-korzón, a Pesti Vigadó melletti 22-es számú pavilonnál. A könyv a háromszázhetven évvel ezelőtt lezajlott, dicső ütközet előzményeit, vérveszteségeit és hatását elemzi, amely az Esterházy família felemelkedéséhez vezetett. A csatában alig ezer magyar harcos vett részt, akik mégis megfutamították a több mint négyszeres túlerőben lévő török sereget. A győzelemért azonban nagy árat kellett fizetniük, az Esterházy nemzetség négy ifjú sarja – László, Ferenc, Tamás és Gáspár – számára halállal végződött az összecsapás.
Lapunk megkeresésére Csámpai Ottó Esterházy János alakját idézi fel elsőként, akinek – a morvaországi mirovi börtönben bekövetkezett halála után – hamvai egy prágai börtönsírból mintegy hatvan év után térhettek csak haza, szülőföldjére. A zoboralji Alsóbodokon, az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület kápolnát építtetett, amelyben 2017-ben végre végső nyugalomra lelt a felvidéki mártír politikus, s amely azóta zarándokhelyként működik. Tavaly fejeztük be hivatalosan a tiszteletére rendezett emlékévet, amely azonban a lelkünkben folytatódik
– mondja, majd arra is felhívja a figyelmet, hogy Esterházy János mártíromsága nem 1945 után kezdődött, hanem amikor a család ősei közül négyen is életüket vesztették a hazáért a vezekényi csatában.
Ezt követően tudatosult a családban, hogy történelmi küldetésük van Magyarhonban. Ahogy a szerző fogalmaz, ez még akkor is igaz, ha az utókor néhányukat azzal vádolja, hogy „rossz” oldalra álltak, kiszolgálták a magyarok legnagyobb ellenségét, a Habsburg-udvart, és labancokká lettek.
Nézzük meg, hogy micsoda »hazaáruló« tevékenységért kapták vagyonukat és rangjukat
– hangsúlyozza nem burkolt iróniával, majd rögtön sorolni is kezdi a történelmi család tagjainak érdemeit.
Az Esterházyak ősatyja, Miklós nádor államférfiúi tehetségéhez nem férhet kétség, magyarságához pedig még inkább nem, hiszen még végrendeletében is arra inti utódait, hogy magyar házastársat válasszanak maguknak – emlékeztet. Esterházy Miklós fiához, Lászlóhoz valóban a következő intelmeket intézi: ...idegen nemzetben nem akarom hogy öltözzék, nem a más nemzetségekhez való idegenségből avagy azoknak megvetéséért, hanem az idegen erkölcsöknek össze elegyítésének eltávoztatásáért, aki igen ritkán hoz jót […] Hanem, ha valamivel alsóbb rend lészen is magánál az, vegye maga nemzetét.
