Nem csak a jóért kell jóval fizetni

Kovács Ákos Kossuth-, Artisjus-, eMeRTon-díjas zenész, költő, előadóművésszel Életút címmel készített életműinterjút a Hajógyár YouTube-csatorna.

Budapest, 2021. szeptember 10. Kovács Ákos koncertje az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) ifjúsági programján, a Forráspont esten a Papp László Budapest Sportarénában 2021. szeptember 10-én. MTI/Szigetváry Zsolt Fotó: Szigetváry Zsolt

Ákos az interjú elején leszögezi: úgy kell fölmenni a színpadra, mint az első koncerten, hiszen van, aki akkor látja először. Majd gyermekkorától kezdve – amelyet a romantikától mentes Teleki téren töltött, s amellyel kapcsolatban megjegyzi: „a VIII. kerületnek egy érdekes szegletéről van szó, így aztán nagyon elnéző mosollyal szoktam hallgatni, amikor valakik a sokszínűség tapasztalatáról és öröméről beszélnek, mert ezt nekem volt módom megtapasztalni” – felidézi élete főbb állomásait.

A dalszerző, énekes feleleveníti a szocialista hétköznapok küszködésekkel terhelt világát, amelyben kiemelt szerepet játszottak a nehezen megszerzett tartós fogyasztási cikkek. Noha ebből a világból érkezett, 

ma már kisebb a becsülete számára a tárgyaknak, azoknál, akik nem éltek nélkülözésben.

Családjáról megjegyzi: az egy tönkretett polgári család, mint oly sok százezer másik. Kitelepítés, vagyonelkobzás, ám 

megmaradt a családi könyvtár. Talán mert akinek a vagyonelkobzásból lett vagyona, annak a könyv kevésbé volt fontos. 

Kovács Ákos a könyvek bűvöletében nőtt fel, így módja adódott megtanulni a leírt s a kimondott szó becsületét.

Zenei ébredésének kezdetét egy 1985-ös Zenebutik műsorhoz köti, ahol sugározták Susanne Vega Marlene On The Wall című dalát. Azonnal írt barátjának, küldje el az énekesnő lemezét kazettán. Miután megérkezett, s meghallgatta, úgy vélte: feleségül fogja venni Susanne Vega-t.

Mindeközben, jóval szenteste előtt ráakadt karácsonyi ajándékára: egy bolgár Orfeus márkájú gitárra, mellette a szekrényben, a Muszty-Dobay gitáriskolára. Mire a karácsonyfa alatt meglepetést mutatva átvette az ajándékot, megírta három nagylemez anyagát. Kisvártatva pedig zenekarával felléphettek a gimnázium nagytermében.

Az önkifejezés formáiról szólva Kovács Ákos megjegyzi: nincs köztük, kizárólag formai különbség, ha az ember a színpadon vagy írásban nyilvánul meg. 

A földi sikerről azt tanulta, hogy ugyanazok, akik Jézust Jeruzsálemben pálmaágakkal fogadták, öt nap múlva megfeszítették. A siker a földi ember földi visszaigazolása, ami öt napot sem ér meg.

A sikernél maradva az alkotó kifejti: noha sok sikerben volt része, nem tudja, mi az, de nem mérhető semmilyen földi mértékegységben. Édesapja öt esztendővel ezelőtti halálát előhozva elmondja: nem valamilyen nyafogó emlékezést akart, hanem az apaság, a fiúság élményét igyekezett megfogalmazni, a lehető legegyszerűbb szavakkal. 

A dalszöveget felolvasta Madarász Gábornak, akit megkért mondjon néhány dolgot, ami eszébe jut saját halott édesapjáról, majd felolvasta a gitárosnak a szöveget, érezve, mindkettőjükre ugyanúgy hat. A Felemel című dalhoz forgatott klipben szerepelnek a muzsikusok gyermekei, a YouTube-on futó videókliphez a nézők a mai napig számos személyes megjegyzést fűznek. Meg merik osztani saját személyes veszteségeiket.

Ákos a sors hatalmas ajándékának véli, csodának tartja, hogy egyszerre lehet lírai szerző, versíró és dalszerző, prózaíró, és a filmezésbe is belekóstolhatott.

Zárásként így sommázza gondolatait: azért is dolgozik, akit elutasít, imádkozik az őket gyűlölőkért, nem véletlenül a pozitív visszacsatolás légkörében nőtt fel, ahol jónak lenni jó, mert a jóért az ember jót kap.

Néha azért bántanak, amit jól csinálok. Sőt, van egy erő, amelyik afelé nyom, hogy ami rossz vagy gonosz benned, azt hangsúlyozd, és azért majd jót fogsz kapni. És ha az ember ezt a kísértést el tudja utasítani, akkor nagyon-nagyon jól jár. Ez már az áldás kategóriája, ami már messze-messze túl van a szerencsén

– fogalmaz Kovács Ákos.

Borítókép: Kovács Ákos (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)