A guruló múzeumot szerdán, a Petőfi-bicentenárium hivatalos kezdetén a Kiskőrösön tartandó nemzeti tanévnyitón veheti birtokba a nagyközönség. Ezt követően pedig 2023. közepéig a Kárpát-medence számos helyszínén megfordul majd.
Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója a Múzeumkertben tartott keddi sajtótájékoztatón arra hívta föl a figyelmet, nagyon fontos, hogy minél többen megismerhessék Magyarországon és a határainkon túl is Petőfi Sándor életművét, nagyszerűségét és zsenialitását. Az utazó kiállítás pedig bizonyosan hozzájárul ehhez a célhoz.
A busz az előzetes elképzelések szerint szeptembertől 2023 augusztusáig járja az országot és a Kárpát-medencét. A kurátori összefoglaló szerint decemberig több mint hatvan település közönsége nézheti meg a mobil kiállítást, a Petőfi Sándor-emlékév végéig pedig több mint kétszáz helyszínt látogat meg. Ezek között lesznek kisebb falvak és országos jelentőségű rendezvényhelyszínek, például a győri könyvszalon vagy a dunaszerdahelyi hagyományos csallóközi vásár.
A Baranya megyei könyvtár üzemeltet egy hatalmas könyvtárbuszt. Amikor a busz megérkezik, szinte mindenki előkerül. Nemcsak szomszédok találkoznak a buszon, de azok is, akik ezért vagy azért hetek, hónapok óta nem találkoztak. A könyvtárosok azt mondják, hogy miközben páran válogatnak a könyvek között, addig mások – aki már végeztek vagy a sorukra várnak – a busz előtt beszélgetnek. Talán a Petőfi-busznak is lesz ilyen ereje, és a vendégkiállítás előtt is összegyűlnek a helybeliek és – miután kitárgyalták a falusi eseményeket – Petőfiről fognak tereferélni.
A tárlat mindent felkínál ehhez. Ötletes technikai megoldások adják az egyik erős pillérét. Interaktív elemek, rejtett (de azért elég könnyen felfedezhető) rekeszek, kipattanó fiókok, lebillenő paravánok, csupa jópofa trükk szolgálja az elemi érdekességet, hogy könnyebb legyen megtenni a bevonódás első lépéseit.
Tartalmi szempontból is újszerű a tárlat. Csupa olyasmiről mesél, amit nem vagy nem nagyon tudunk Petőfiről. A kurátorok – Molnár Eszter Edina és Sóki Diána – szerint a kiállítás nem a költő életrajzát helyezi fókuszba, sokkal inkább az alkotói attitűdöt meghatározó döntési helyzeteket mutatja be, mint például a költővé válás, a társadalmi mobilitás, az életpálya megválasztása, a közéleti szerepvállalás, az irodalmi élet szervezése vagy a családalapítás. Szinte mind olyan kérdés, ami a mai hétköznapokban is felmerül.
A kiállítás gerincét tíz kiemelt gyűjteményi darab alkotja, mely a képzeletbeli utazás egy-egy állomását jelzi. Ilyen többek között a költő édesapja, Petrovics István mészárosbárdja; a Szendrey Júliától kapott gyöngyhímzéses pénztárca; vagy éppen egy biliárddákó, melyet Petőfi a törzshelyén, a Pilvax kávéházban használhatott. Minden relikviához tartozik egy-egy kiemelt vers, valamint több idézet, kézirat, művészeti alkotás és irodalomtörténeti érdekesség is.
Ahogy végigböngésszük a kiállítást, olyan Petőfi-kép rajzolódik ki előttünk, amely nagyon távol áll attól a romantikus eszmétől, ahogyan a nemzeti emlékezetben él az idealizált költő. Itt egy hétköznapi embert látunk, erős elköteleződésekkel, nehéz döntésekkel, szertelen lelkesedéssel.
Hasonlít hozzánk. Akár a kortársunk is lehetne, akár megihatnánk vele egy pohár bort. Csak persze ő közben időnként írt egy-egy verset. Olyan verset, amit máig ismételgetnek iskolában, nemzeti ünnepen, szerelmesen szembe nézve vagy csak a kerti nádfotelben a kötetét lapozgatva. Mert ő mégiscsak a magyarok legnagyobb költője. De ez a kiállítás megmutatja, semmi anakronisztikus nincs abban, hogy itt él velünk a hétköznapokban.
