A titkos zenei kincseket rejtegető eseménysorozat a komolyzene és a dzsessz iránt elkötelezettek zarándokhelyévé nőtte ki magát az elmúlt három évtizedben. A tíznapos fesztivált idén is augusztus közepén rendezték meg, ahol a szervezők a zenei programokat a tokaji borok és a helyben készített sajtok kóstolójával teszik még színesebbé. Nemcsak édes aszút és száraz furmintot, gyöngyöző borokat és remek cuvée-ket kóstoltunk, hanem igazán emlékezetesek voltak a helyi fűszeres kecske- és tehénsajtok, amelyekből még pikáns is készül. A komolyzenei koncertek itt éppúgy a szórakoztató és élvezetes előadások közé tartoztak, mint a dixieland és a ragtime táncra hívó ritmusai. A fesztivál nyitónapja Kodály Zoltán ünneplésével és Mendelssohn előtti tisztelgéssel telt a sárospataki Rákóczi-vár udvarán, ahol a Budafoki Dohnányi Zenekar játszott Hollerung Gábor vezényletével és Nyári Zoltán tenor emlékezetes előadásával.
A komolyzene nemcsak ünnep, hanem szórakozás is, erről tett tanúbizonyságot Guido Mancusi karmester, aki a fesztivál második napján a bécsi klasszikus zenét olyan szórakoztató módon vezényelte szintén a Budafoki Dohnányi Zenekar kíséretében a szerencsi vár udvarán, hogy a közönség többször is felkacagott, ami azért nem jellemző a hangversenyekre. A színpadon álló világhírű karmester megmutatta milyen érzés lehet az, amikor a komolyzenét unalmasan adják elő, hogyan lehet lendületet adni a muzsikálásnak, és hogy a klasszikus zene egyáltalán nem elavult, a mai modern zene is ebből született.
Hollerung Gábor, a zenekar vezetője a koncert előtt arról is szólt bevezetőjében, hogy a korabeli közönség felkacagott Haydn 60. (C-dúr) szimfóniájának hallatán, mivel a szerző több alkalommal nem kifejezetten úgy folytatott egy-egy tételt, ahogyan az megszokott volt azokban az időkben. Egyébként Haydn mellett Beethoven és Schubert zenéje is apropót adott Mancusinak arra, hogy szinte táncolva vezényeljen, amely a szórakoztatás mellett a hangverseny értelmezésében is nagy segítségére volt a közönségnek.
