A titkos zenei kincseket rejtegető eseménysorozat a komolyzene és a dzsessz iránt elkötelezettek zarándokhelyévé nőtte ki magát az elmúlt három évtizedben. A tíznapos fesztivált idén is augusztus közepén rendezték meg, ahol a szervezők a zenei programokat a tokaji borok és a helyben készített sajtok kóstolójával teszik még színesebbé. Nemcsak édes aszút és száraz furmintot, gyöngyöző borokat és remek cuvée-ket kóstoltunk, hanem igazán emlékezetesek voltak a helyi fűszeres kecske- és tehénsajtok, amelyekből még pikáns is készül. A komolyzenei koncertek itt éppúgy a szórakoztató és élvezetes előadások közé tartoztak, mint a dixieland és a ragtime táncra hívó ritmusai. A fesztivál nyitónapja Kodály Zoltán ünneplésével és Mendelssohn előtti tisztelgéssel telt a sárospataki Rákóczi-vár udvarán, ahol a Budafoki Dohnányi Zenekar játszott Hollerung Gábor vezényletével és Nyári Zoltán tenor emlékezetes előadásával.
A komolyzene nemcsak ünnep, hanem szórakozás is, erről tett tanúbizonyságot Guido Mancusi karmester, aki a fesztivál második napján a bécsi klasszikus zenét olyan szórakoztató módon vezényelte szintén a Budafoki Dohnányi Zenekar kíséretében a szerencsi vár udvarán, hogy a közönség többször is felkacagott, ami azért nem jellemző a hangversenyekre. A színpadon álló világhírű karmester megmutatta milyen érzés lehet az, amikor a komolyzenét unalmasan adják elő, hogyan lehet lendületet adni a muzsikálásnak, és hogy a klasszikus zene egyáltalán nem elavult, a mai modern zene is ebből született.
Hollerung Gábor, a zenekar vezetője a koncert előtt arról is szólt bevezetőjében, hogy a korabeli közönség felkacagott Haydn 60. (C-dúr) szimfóniájának hallatán, mivel a szerző több alkalommal nem kifejezetten úgy folytatott egy-egy tételt, ahogyan az megszokott volt azokban az időkben. Egyébként Haydn mellett Beethoven és Schubert zenéje is apropót adott Mancusinak arra, hogy szinte táncolva vezényeljen, amely a szórakoztatás mellett a hangverseny értelmezésében is nagy segítségére volt a közönségnek.
A karmesterrel két nap múlva is találkozhatott a fesztiválra látogató, ekkor a karmesteri pálcát lerakva a zongora mögé ült Sárospatakon, és saját művei mellett Piazzolát és más modern darabokat játszott quartettjével. Érdekes volt hallani, ahogyan a zeneszerző Mancusi egyik fiatalkori szerzeményében saját stílusát úgy mutatta meg, hogy az egyik darabját különböző korok zenéit megidézve adta elő, mígnem eljutott a popzene egyszerű dallamáig, hogy aztán egy tréfás befejezéssel lezárja a zeneművét.
A sátoraljaújhelyi Városház udvarán a Benkó Dixieland Band zenekart ugyan az eső lekergette a színpadról, de a koncertet folytatták az elázott közönség soraiban, ahol a zenei szólókat hangosítás nélkül olyan élvezettel és szórakoztatóan adták elő, hogy maga a zene is kézzelfoghatóvá vált a hallgatóságnak, és a hangszerek is önálló életre keltek a zenészek kezében.
Két estén is megtöltötte a templomok széksorait az Aura Musicale Kamaraegyüttes Megyesi Schwartz Lúciával. A kivételes énekhanggal rendelkező díva a Magyar Állami Operaház magánénekese, aki nemcsak az operavilágában lépett fel mások mellett Fischer Ádámmal a világ nagyszínpadain, hanem Gerard Depardieu mellett Kodály Zoltán Háry János című darabjának is szereplője volt. Az énekesnő a Zempléni Fesztivál állandó fellépőjeként mindig különleges darabok közreműködője. Az Árpád-házi királyok idejében épített gótikus stílusú sárospataki bazilika belső tereiben gyönyörűen szóltak Megyesi Schwartz Lúcia barokk zenei áriái, ahol a zenekar korhű hangszereken a XVIII. századi gazdag itáliai és német egyházi muzsikán keresztül vitte időutazásra a közönséget.
A zenekar hegedűse, Posvanecz Éva lapunknak a koncert után elmondta, hogy a barokk hangzást még inkább erősíti az, hogy a korhű hangszereken a régi idők szerinti húrozást alkalmazzák, vagyis juhbélből készült húrokon játszanak. – Azért nehéz játszani ezeken a különleges húrozású hangszereken, mert könnyen lehangolódnak a használatból adódó hőingadozás miatt – tette hozzá.
Nemcsak a lenyűgöző zempléni tájban barangolás adott idén is feledhetetlen élményt, hanem az eldugott kis falvak is sok zenei finomsággal szolgáltak a fesztivál népének. A huszadik évét ünneplő, világhírűvé vált Szent Efrém Férfikar koncertjüket két helyszínen, Filkeháza és Mikóháza görögkatolikus templomában tartották, a két falu közötti, nyolc kilométeres, énekes zarándoklattal egybekötve. A koncerteken felidézték az elmúlt két évtized során népszerűvé vált zenei repertoárjuk egy részét, új hanglemezükről is játszottak néhány számot, de a legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor imájuk megtöltötte a görögkatolikus templom terét.
A Keller Quartett kamarakoncertje mellett érdekes program volt a Női sorsok az operában című előadás, amely az opera történetének legnagyobb női áriáit gyűjtötte egy csokorba.
A leglátványosabb program talán a 14. Cantemus Nemzetközi Kórusfesztivál programja volt, ahol Baszkföld, Észak-Macedónia, az Egyesült Államok és Nyíregyháza kórusa adott közös koncertet több mint százkilencven résztvevővel a tokaji zsinagógában. Händel Nagy Sándor ünnepe, avagy a zene ereje című záróhangversenye pedig igazán ünnepi lezárása volt ennek a tíz napnak. Méltán mondhatjuk: a Zempléni Fesztivál a zene kifejezőerejének sokszínűségét mutatta be egy olyan elvarázsolt helyen, ahol a hangjegyek szőlőfürtjei szimbolikus kosárba kerülve a hétköznapot ünneppé, igazi zenei szüretté változtatták.
Borítókép: Az Aura Musicale Kamaraegyüttes Megyesi Schwartz Lúciával (Fotó: Oszlányi Gyöngyvér)
