Szíjácsok, azaz forgácsok és versek az asztalfiából

Pusztay János az ELTE Finnugor Tanszékének professor emeritusa, Apáczai Csere János-, Lőrincze Lajos- és Prima Primissima-díjas nyelvész, műfordító, az uráli nyelvek és népek kutatója, a határon belüli és kívüli kulturális közélet ismert, széleskörűen aktív személyisége. A jeles nyelvész az ismeretterjesztés és szépirodalom témakörében is írt tanulmányokat, most mégis verseiről beszélgettünk, köztük azokról, amelyek legújabb, 70 gramm epe és egyéb szíjácsok című kötetében jelentek meg. Költeményei, ahogy ő fogalmazta „az asztalfiából kívánkoztak a napfényre, miután egy évtizedig rejtekeztek. Születési idejük a 2010 előtti esztendők.”

A járvány idején nyelvjárásban írta meg új könyvét Pusztay János nyelvészprofesszor „Kutyaur meg más történetek” címmel, az Anyanyelvápolók Szövetsége adta ki. 20210205 Horvátzsidány Fotó: Unger Tamás UT Vas Népe Fotó: Unger Tamás

Kértük a szerzőt, hogy néhány eseményt konkrétan is nevezzen meg, amelyek epegrammok írására ihlették.

– Amikor a Malévot elkótyavetyélték, akkor született a következő: „Ó, a madárvész is levegőből támada minket, / Dögkeselyű-martalék lesz a mi gépmadarunk” – kezdte a háttér felfedését a professzor. – A magukat – mert valamilyen tisztségbe, például polgármesteri székbe vagy a parlamentbe kerültek – azon nyomban mindentudónak, mindent jobban tudónak képzelőknek, képzelőkről írtam: „Megválasztattál, s most azt hiszed, omnipotens vagy, / Ám az, amit mondasz, csak besserwisserei. / Nem leszel attól még valaki, hogy a székbe beültél, / Székbe azért ülhess, mert már vagy valaki.” Keserű, nem csupán politikai, hanem felsőoktatási tapasztalat íratta az alábbit: „Fényes elmékre ma nincsen szükség széles e honban, / Boldog a szürke közép, mert az övé a világ.” S erre a kívánatos válasz: „Csak ha tehetség és akarat lángol szakadatlan, / Úgy megy előre hazád. Úgy megy előre hazád.” Ehhez azonban innovatív gondolkodású, bátor emberekre van szükség: „Merj álmodni jövőről és jelenért ne siránkozz, / Így lesz szép múlttá egykoron majd a jelen.” Fiatal kollégáimnak ajánlottam, akiket esetenként gúzsba kötnek maradi főnökök: „Boldoguláshoz bőven elég besimulni a sorba / Boldog akarsz lenni? Önmagad útját járd.” Tudom, hogy, sajnos, ezt nem mindenki teheti meg. Ezért vagyok hálás a sorsnak, hogy én az engem ért támadások ellenére is megtehettem – foglalta össze Pusztay János.

– Néhány epegramm korábbi időszakból származik, s fiatal(abb) kori élményből, eseményből fakad – tette hozzá. 

– Például, amikor a hagyományos finnugor nyelvészettel szembemenő nézetemet szakmai támadások érték, s abban az időben szőlőm volt a Somló-hegyen, 1984-et írtunk ekkor, született meg a következő epe­gramm: „Azt mondod, a borom jobb, mint a szakmai munkám, / Bornak, bár ne is értsd, élvezheted zamatát.” 

– sorolta a szerző.
A kötet második felében szíjácsok, azaz forgácsok vannak, többnyire nyelvi játékok, helyenként ismert szólásmondást kissé kifacsarva, például a fogyasztói társadalom ellen: „Amit ma megvehetsz, halaszd el holnapra!” Vagy felhívás fogyókúrára: „Amit ma megehetsz, halaszd el holnapra!” Egy vendéglőre:„ Tebenned híztunk eleitől fogva.” A kötetet Masszi Ferenc rajzai illusztrálják, a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

Borítókép: Pusztay János (Fotó: Unger Tamás)