A fotók egy része a háromdimenziós Kaiserpanorámán keresztül látható. A kiállítás 63 napig tekinthető meg, ami szimbolikus jelentéssel bír, hiszen pontosan ennyi napig tartott a felkelők hősies, magányos harca a németek megsemmisítő túlereje ellen.
Joanna Urbanska, a Lengyel Intézet igazgatója köszöntőjében megemlékezett a 78 évvel ezelőtt, 1944. augusztus 1-jén kitört varsói felkelésről. Elmondta, hogy
minden évben ezen a napon 17 órakor, a harc megkezdésének időpontjában („W” óra), megszólalnak Varsó és más lengyel városok utcáin a szirénák. A forgalom megáll. A lengyelek, bárhol is legyenek a világon, egy perc csenddel, elmélkedéssel és imával emlékeznek meg a felkelés áldozatairól és résztvevőiről.
Kiemelte, hogy a Lengyel Intézet idén Tadeusz Bukowski varsói fényképeinek bemutatásával emlékezik.
A képeken láthatjuk, ahogy a fotóriporter újra és újra visszatért ugyanazon helyekre, amelyek e húszéves időszak alatt teljesen megváltoztak és kifejező portrékat készített a főváros lakosairól, többek között kedvenc témájáról, a gyerekekről. Tadeusz Bukowski „Boncza” (1909–1980) a Honi Hadsereg Parancsnokságának Információs és Propagandairodájának fotóriportere, cserkészoktató, tanár és fotóművész volt. A Lengyel Fotográfiai Társaság tagja, a Lengyel Cserkészszövetség fényképész szakosztályának vezetője volt. A megszállás alatt a föld alatti cserkészetet szervezte. A háború után fotósként dolgozott, és társadalmilag aktív szerepet vállalt – a sztálinizmus nehéz időszakában társalapítója volt a Lengyel Fotóművészek Szövetségének.
A varsói felkelés emlékére, barátai kezdeményezésére 1979-ben rendezett kiállítást a felkelés alatt készített fényképeiből, amely vándorkiállítás formájában körbejárta Lengyelországot.
A kiállítás közönsége Fábián Zoltán énekes, a Magyar Patrióták Közösségének tagja vezetésével közösen elénekelte a Varsói gyerekek (Warszawskie dzieci) című dalt.
A megnyitón a Koncept Kultura Alapítványt képviselő Anna Osiadacz ismertette ismertette a Kaiserpanoráma (Császárpanoráma) működését. 1866-ban Alois Polanecky megalkotta a „sztereogramszalon berendezését”, létrehozva ezzel a képek több személyes, közös befogadásának lehetőségét. A 3D-ben nézhető sztereoképek hamar népszerűek lettek, August Fuhrmann nem sokkal később azonban új, elegáns módon prezentálta ezeket, ahol a látogatók egy nagy, szekrényhez hasonló faépítményt ültek körül, oldalában egy-egy nézőkével. A szekrény belsejében egy megvilágított, háromdimenziós kép tárult fel. Egy ilyen eszközön keresztül láthatják a kiállítás látogatói is a képeket.
A kiállítást Ryszard Maczewski, a kiállítás kurátora, a Varsói Felkelés Múzeuma Ikonográfiai és Fotográfiai Gyűjteményének szakértője nyitotta meg. A megnyitón kiemelték
a magyar katonák által nyújtott önzetlen, sokoldalú segítséget a felkelők és a lengyel főváros civil lakossága számára.
Felhívták a figyelmet, hogy aki szeretné jobban megismerni a magyar–lengyel kapcsolatok eme tragikus, ám egyúttal dicsőséges és lélekemelő szakaszát, látogasson el a Lengyel Intézet honlapjára, ahol részletes információkat talál a Maria Zima lengyel történész közreműködésével készült „Magyar katonák és a varsói felkelés” című cikksorozatban.
A kiállítás a varsói felkelés kitörésének 78. évfordulója alkalmából, az Egyetértési Megállapodás keretében, a budapesti Lengyel Nagykövetség támogatásával valósult meg. Partnerek: Varsói Felkelés Múzeuma, Koncept Kultura Alapítvány és a Magyar Patrióták Közössége.
Borítókép: Tadeusz Bukowski Esti imádsag a bérház-udvarán (Forrás: Varsói Felkelés Múzeuma)
