Százötven éve halt meg Déryné Széppataki Róza

1872. szeptember 29-én hunyt el Déryné Széppataki Róza, a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője, az első magyar opera-énekesnő.

Budapest, 2021. június 3. Déryné Széppataki Róza szobra Budán a Horváth kertben az egykori Budai Színkör helyén. Az eredeti alkotás, amit 1935-ban állítottak fel Budapest ostroma idején megsemmisült, ezért Ligeti Miklós szobrának másolatát egy fiatal gyergyószentmiklósi szobrász, Polgár Botond faragta újra 2010-ben. Egykoron Ligeti Miklós Déryné arcát Bajor Gizirõl mintázta, mert a színésznõ hatalmas sikerrel alakította Déryné szerepét. A kifaragott szobor így kettõ kiváló mûvésznek is emléket állít. MTVA/Bizományosi: Nagy Zoltán *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû – különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó szerzõje/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Nagy Zoltán

A német nyelvű színházzal rivalizáló magyar társulat a szép hangú, nagy hangterjedelmű Déryné megérkezése után már műsorára tűzhetett olyan darabokat is, amelyeket addig énekesnő hiányában kénytelenek voltak félretenni. A tehetséges fiatalasszony folyamatosan képezte magát – egyik szerepéhez Erkel Ferenctől vett énekórákat –, emellett német színdarabok magyarra fordításával foglalkozott, sőt időnként ő készítette el a maga tervezte jelmezeket.

A közepes tehetségű Déry gyakran bántalmazta, és mindenáron rá akarta venni, hogy vonuljanak el egy vidéki birtokra. Déryné ellenállt, és végül elhagyta férjét, de nem váltak el, és nevét is megtartotta.

A társulat központja 1815-től Miskolcon volt, ahol Dérynét gyakran a közönség soraiból felkiabálva biztatták éneklésre, ő pedig dalra is fakadt, még akkor is, amikor éppen prózai szerepet játszott. Az 1820-as években jutott el pályája csúcsára, vendégszerepelt a Pesti Német Színházban, az ország számtalan városában fellépett, előadásai még a legközönyösebbeket is lázba hozták, hatalmas lelkesedést keltve a magyar nyelvű színjátszás iránt.

1823-ban a két évvel korábban megnyílt első magyar kőszínház szerződtette Kolozsvárra, a frissen megszervezett operatársulatba. A sevillai borbély előadásán valósággal tombolt a közönség, s ezután ha a színház megszorult, elég volt Rossini művét műsorra tűzni, azonnal megtelt a nézőtér. Bellini, Mozart, Weber operáiban is jól érvényesült nagy terjedelmű, az alttól a szopránig terjedő hangja.

A korabeli újságok szerint a Déryné-kultusz akkora volt, hogy öltözködése hatott a korabeli divatra.

Kolozsvár után 1828-ban Kassa következett, a kilenc nyugodt és sikeres esztendő alatt eljátszhatta a Bánk bánban Melindát is.

1837-ben az akkor felépült Pesti Magyar Színházhoz (a későbbi Nemzeti Színházhoz) szerződött, a társulatból a legmagasabb gázsiért. Az 1838-as pesti árvíz idején azonban alaposan átfázott, ezután énekhangja megfakult. Hallgatóságát nem tudta lenyűgözni, a kritikusok modorosnak találták, 1843-ban Debrecenben, a Norma előadásán már kifütyülte a közönség. Az újságok élceket gyártottak róla, túl öregnek nevezték, a színpadtól azonban csak ötvennégy évesen, 1847-ben vonult vissza.

1852-ben kibékült férjével, akinek haláláig Diósgyőrben éltek, majd nővére Miskolc belvárosi házában húzta meg magát betegen, szerény körülmények között. Utoljára 1869-ben keresztfia, Egressy Ákos jutalomjátékán lépett színpadra.

Élete végén még megírta memoárját, amely máig a magyar színjátszás hőskorának egyik legfontosabb és legátfogóbb forrásmunkája.

1872. szeptember 29-én halt meg Miskolcon, a szegények temetőjében temették el.

Déryné Széppataki Róza még életében legendává vált. Egy anekdota nevéhez kapcsolja a rakott káposzta megszületését: állítólag a nagyváradi alispán ottani vendégszereplésére készíttette el az étel elődjét, amelyből az egyébként madárétkű Déryné az illendőséget megszegve háromszor is kért. Budai márványszobra – illetve annak elterjedt porcelánváltozata – nevezetes alakításában, az Alpesi rózsa című dalmű főszerepében ábrázolja, amint kissé előrehajolva, gitárral a kezében énekel.

Életét több filmben feldolgozták, alakját megszemélyesítette Tolnay Klári és Törőcsik Mari is.

Emlékezetére 1982-ben színházi elismerést alapítottak, róla nevezték el a 2019-ben elindult Déryné programot, amely a Nemzeti Színház szervezésében színházi produkciókat mutat be az ország kistelepülésein. A program keretében megalakult Déryné Társulat elsőként Herczeg Ferenc Déryné ifjasszony című művét vitte színre, megidézve a kőszínház előtti világ legnagyobb magyar színésznőjének alakját.

Az eredeti cikk IDE kattintva olvasható.

Borítókép: Déryné Széppataki Róza szobra Budán a Horváth-kertben, az egykori Budai Színkör helyén (Fotó: MTVA/Nagy Zoltán)