Dr. Jekyll angol tudós orvos 1990 óta hódítja meg újra és újra világszerte a zenés színpadokat. A Grammy- és Tony-díjra jelölt Frank Wildhorn és a kétszeres Oscar- és Grammy-díjas Leslie Bricusse alkotása idén tavasszal igazi sztárszereposztással érkezett meg a Budapesti Operettszínházba. A színpadon a londoni szegénynegyed, a kórház, a boncterem, Jekyll elegáns dolgozószobája, a templom és a bálterem, valamint egy vasútállomás, sőt egy működő mozdony: Cziegler Balázs díszletei teremtik meg a varázslatot a Fekete Katalin jelmeztervező által tervezett kosztümök, illetve színészek és a táncosok játéka mellett. Az előadást Vincze Balázs rendezte, Jekyll és Hyde szerepét pedig Dolhai Attila, Homonnay Zsolt és Sándor Péter formálja meg. Sándor Pétert a nézők szeptember 17-én, szombaton és szeptember 18-án, vasárnap láthatják a musical címszerepében. Mint mondja, a musical műfaja alapvetően a látványosságra épít, s ez a jelen darab esetében is így van. Különösen izgalmasnak ígérkezik, hogy a főszereplőnek két karakter bőrébe kell belebújnia.
– A két szerep megformálása olykor inkább technikai kihívást jelent – mondja a színművész.
De a színház egy varázslat, s ezt meg tudja teremteni ez a musical is. Amikor a szeptemberi előadásokra készülve visszanéztem a felvételeket, azok pillanatok alatt létrehoztak egy teljesen új világot, ami megszüntette számomra a jelent, vagyis azt az időt és helyzetet. Olyan volt, mintha filmet nézne az ember, pedig a színház nyelvén varázsoltunk
– teszi hozzá. – Rövid időn belül kell az egyik személyiségről a másikra váltani a színésznek, miközben az átalakulás meglepő hatására ráerősít a díszlet, a zene és a tánc is – emeli ki a színész, hozzátéve, hogy ezzel olyasmi történik a színpadon, ami a színház lényegéhez tartozik.
Ha elgondolkodunk azon, hogyan éri el céljait a színház, akkor azt hiszem, a hatást kiváltása lehet egyik eszköze. A kérdés tehát, hogy milyen hatást tud kiváltani a színész. Közhelyeket ismételsz vagy bátor vagy, s mersz mélyebbre ásni? Nem mindegy.
A Jekyll és Hyde valójában a felületes hatás és az elgondolkoztató tartalom határán mozog. Hiszen a musical nagyon erős hatásmechanizmusokkal dolgozik, könnyedén vissza tud élni a zene adta lehetőséggel, végig tudja vinni a nézőt egy érzelmi hullámvasúton. Ugyanakkor a színész számára ez az alkotás elsősorban a gátlások feloldásáról, a belsőben lefolyó vitákról szól. Mint mondja, a szerepre már a próbafolyamat elkezdése előtt készült: tanulmányozta Jekyll és Hyde motivációit, így olyan érzelmi töltettel indult el a szerepformálás útján, melynek köszönhetően talán hitelesen tudja majd ábrázolni a tudós mindkét alakváltozatát. Elmondta, hogy például az István, a király szerepe igen közel áll hozzá, hiszen ott lehetősége van a magyarság múltját, történelmét érintő kérdéseken is gondolkodnia. Minden szerepéhez a megértés szándékával nyúl, miközben a musical műfaji és formai lehetőségeit és sokszor korlátait értelmezve viszi színpadra az általa játszott karaktereket. Hogy mennyire eredményesek a törekvései, azt legközelebb szeptember 17-én és 18-án, Jekyll és Hyde szerepében láthatjuk.
