Érdekes színfoltot jelent, hogy a kiállítási útvonal az éléskamrába, a „komorába” is betekintést enged, kiemelve, hogy annak idején az ország éléskamrájának számított a békési vidék. Szórakoztató információ, hogy a kamra ajtaját mindig zárva tartották, mivel a háziasszony ide rejtette el a féltve őrzött ínyencségeket, többek között a csokoládét. A kamra tartalmáról, akárcsak a családi ékszerekről, a ruhaneműkről, a konyhai eszközökről pontos leltára volt, amely alapján hetente ellenőrzést tartott. A tárlat hasonló részletességgel foglalkozik a mosással és a fűtési lehetőségekkel is, mintegy kapcsolatot teremtve a közeli békési kastélyok álladó kiállításainak tematikájával.
A magyar festőgéniusz hétköznapjaiba 1855. január 6-ától kapunk közelebbi bepillantást, amikor a fiút Láng György békéscsabai asztaloshoz adják inasnak. Kiderül, hogy Reök István hiába próbálta Miskát oktatni, a legénynek nem volt túl sok kedve a tanuláshoz, a festegetéshez viszont annál inkább. A XIX. századi gyerekszoba-rekonstrukcióban tekinthető meg Miska családi örökségének legfőbb jelképe, egy ezüstkanál, amelyet akkor kapott ajándékba nagybátyjától, amikor inasnak állt. Egy furfangos csere folytán azonban szétváltak útjaik, és a kanál Békéscsabán maradt.
A következő tematikus megállóban, a dolgozószobában egy megtörtént rablótámadás kapcsán nyomozhat a látogató. Ugyanitt a betyárvilág dolgaiban is elmélyedhet. A férfiszalonban a festő életében meghatározó szerepet játszó férfiakról, a reformkort követő csabai életről és a bútorzat stílustörténetéről szerezhet hasznos információkat, míg a női szalonban a festőt körülvevő hölgyekről és az ő világukról formálhat valós képet. A sétát a dualizmus kori utazások korrajza zárja, amelyhez szorosan kapcsolódik a művész halála.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!