A Modern városok program és a békéscsabai Munkácsy-negyed fejlesztése projekt keretében nyitották meg kedd délelőtt a nagyközönség előtt a Munkácsy Emlékházat, amely mindössze néhány száz méterre található a Munkácsy Mihály Múzeumtól. Az ünnepélyes átadó néhány hét múlva lesz, amikor a kúria Omaszta-parknak nevezett hátsó udvarán egy zsánerszobrot is lelepleznek.

A XIX. századi kúria és környezete felújítását évekkel ezelőtt jelentette be a Magyar Kastélyprogram Kft. Erről lapunk elődjében, a Magyar Idők Vörös szalon című cikkében részletesen beszámoltunk. Előbb az épületet állították vissza eredeti állapotába, majd az udvart tették rendbe, hogy végül az állandó kiállítást is berendezzék az Omaszta család restaurált eredeti bútoraival és a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát képező 21 Munkácsy-festménnyel.
A számítógépes animációkban gazdag tárlat kurátora Füry Anna, rendezőtársa Virág Zsolt művészettörténész, a Nemzeti kastélyprogram és a Nemzeti várprogram végrehajtásáért felelős korábbi miniszteri biztos. A multimédiás fejlesztéseket a Pazirik Informatikai Kft. végezte, a restaurálás és a díszítőfestés Fabó Éva és Bornemissza Péter munkája. Az installációkat Porubszky Helga tervezte.

A korábbit kiegészítő tárlat teremről teremre haladva tematizálja Munkácsy Mihály életútját, kifejtve békéscsabai kötődéseit és bemutatva azt a miliőt, amelyből elindult a festői pályán. A történetmesélés a XIX. század közepén kezdődik, azokban az években, amikor nemesi kúriákkal népesült be Békéscsaba.
A település egyik legmódosabb lakójaként ismert Steiner Jakab, az Apponyi grófi család uradalmi tiszttartója is ebben az időszakban, 1843 és 1850 között építette fel az angolparkkal körülvett otthonát, amelyben feleségével, Reök Karolinával és az örökbe fogadott rokonnal, Lieb Gizellával lakott. Utóbbi rokonaként került Lieb Mihály, a későbbi Munkácsy Mihály Békéscsabára.
A kalandozás a kúria lakóinak és a Steiner–Reök házaspár rokoni kapcsolatainak felvázolásával indul, majd Munkácsy Mihály naplóját felhasználva nagyon gyorsan megérkezik a régmúlt idők konyháiba, az ebédlőbe, hosszasan foglalkozva az étkezési szokásokkal, a tájegység szavaival, lehetőséget adva a látogatónak arra is, hogy a messze földről érkező szakácsnőnek egy érintőképernyőn segítsen kiigazodni a csabai recepteken és a rendelkezésére álló munkaeszközökön.