A Modern városok program és a békéscsabai Munkácsy-negyed fejlesztése projekt keretében nyitották meg kedd délelőtt a nagyközönség előtt a Munkácsy Emlékházat, amely mindössze néhány száz méterre található a Munkácsy Mihály Múzeumtól. Az ünnepélyes átadó néhány hét múlva lesz, amikor a kúria Omaszta-parknak nevezett hátsó udvarán egy zsánerszobrot is lelepleznek.
A XIX. századi kúria és környezete felújítását évekkel ezelőtt jelentette be a Magyar Kastélyprogram Kft. Erről lapunk elődjében, a Magyar Idők Vörös szalon című cikkében részletesen beszámoltunk. Előbb az épületet állították vissza eredeti állapotába, majd az udvart tették rendbe, hogy végül az állandó kiállítást is berendezzék az Omaszta család restaurált eredeti bútoraival és a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát képező 21 Munkácsy-festménnyel.
A számítógépes animációkban gazdag tárlat kurátora Füry Anna, rendezőtársa Virág Zsolt művészettörténész, a Nemzeti kastélyprogram és a Nemzeti várprogram végrehajtásáért felelős korábbi miniszteri biztos. A multimédiás fejlesztéseket a Pazirik Informatikai Kft. végezte, a restaurálás és a díszítőfestés Fabó Éva és Bornemissza Péter munkája. Az installációkat Porubszky Helga tervezte.
A korábbit kiegészítő tárlat teremről teremre haladva tematizálja Munkácsy Mihály életútját, kifejtve békéscsabai kötődéseit és bemutatva azt a miliőt, amelyből elindult a festői pályán. A történetmesélés a XIX. század közepén kezdődik, azokban az években, amikor nemesi kúriákkal népesült be Békéscsaba.
A település egyik legmódosabb lakójaként ismert Steiner Jakab, az Apponyi grófi család uradalmi tiszttartója is ebben az időszakban, 1843 és 1850 között építette fel az angolparkkal körülvett otthonát, amelyben feleségével, Reök Karolinával és az örökbe fogadott rokonnal, Lieb Gizellával lakott. Utóbbi rokonaként került Lieb Mihály, a későbbi Munkácsy Mihály Békéscsabára.
A kalandozás a kúria lakóinak és a Steiner–Reök házaspár rokoni kapcsolatainak felvázolásával indul, majd Munkácsy Mihály naplóját felhasználva nagyon gyorsan megérkezik a régmúlt idők konyháiba, az ebédlőbe, hosszasan foglalkozva az étkezési szokásokkal, a tájegység szavaival, lehetőséget adva a látogatónak arra is, hogy a messze földről érkező szakácsnőnek egy érintőképernyőn segítsen kiigazodni a csabai recepteken és a rendelkezésére álló munkaeszközökön.
Érdekes színfoltot jelent, hogy a kiállítási útvonal az éléskamrába, a „komorába” is betekintést enged, kiemelve, hogy annak idején az ország éléskamrájának számított a békési vidék. Szórakoztató információ, hogy a kamra ajtaját mindig zárva tartották, mivel a háziasszony ide rejtette el a féltve őrzött ínyencségeket, többek között a csokoládét. A kamra tartalmáról, akárcsak a családi ékszerekről, a ruhaneműkről, a konyhai eszközökről pontos leltára volt, amely alapján hetente ellenőrzést tartott. A tárlat hasonló részletességgel foglalkozik a mosással és a fűtési lehetőségekkel is, mintegy kapcsolatot teremtve a közeli békési kastélyok álladó kiállításainak tematikájával.
A magyar festőgéniusz hétköznapjaiba 1855. január 6-ától kapunk közelebbi bepillantást, amikor a fiút Láng György békéscsabai asztaloshoz adják inasnak. Kiderül, hogy Reök István hiába próbálta Miskát oktatni, a legénynek nem volt túl sok kedve a tanuláshoz, a festegetéshez viszont annál inkább. A XIX. századi gyerekszoba-rekonstrukcióban tekinthető meg Miska családi örökségének legfőbb jelképe, egy ezüstkanál, amelyet akkor kapott ajándékba nagybátyjától, amikor inasnak állt. Egy furfangos csere folytán azonban szétváltak útjaik, és a kanál Békéscsabán maradt.
A következő tematikus megállóban, a dolgozószobában egy megtörtént rablótámadás kapcsán nyomozhat a látogató. Ugyanitt a betyárvilág dolgaiban is elmélyedhet. A férfiszalonban a festő életében meghatározó szerepet játszó férfiakról, a reformkort követő csabai életről és a bútorzat stílustörténetéről szerezhet hasznos információkat, míg a női szalonban a festőt körülvevő hölgyekről és az ő világukról formálhat valós képet. A sétát a dualizmus kori utazások korrajza zárja, amelyhez szorosan kapcsolódik a művész halála.
A tárlat bejárása után mindenképp érdemes körülnézni a kiállítótérként is hasznosított kávézóban és a már említett Omaszta-parkban, amelynek elődjét az 1840-es évek második felében létesítették, benne rózsakerttel és díszkúttal, az angol tájképi kertek modorában. Az államosítás csak egy töredékének kegyelmezett meg, ezt rehabilitálták a Modern városok program meghatározó elemeként.
A kúria és a hozzá tartozó zöld felület a Wenckheim turista- és kerékpárút része is egyben. Ez az útvonal a Békés vármegyéhez kötődő Wenckheim grófi család turisztikai szempontból jelentős építészeti hagyatékát köti össze, amelyek közül a szabadkígyósi, a pósteleki, a gerlai és a dobozi a legismertebb, de a békéscsabai Munkácsyi-negyeden is keresztül vezet, bepillantást engedve a helyi kolbászkészítés hagyományába. A kúria bejárata felőli udvaron a csabai Kenfi kerékpár múltjáról és jelenéről olvashat az ideérkező.
Az emlékház időszaki kiállítótermében A 200 legszebb ezüst tárgy címmel tekinthető meg válogatás Mester Gábor műgyűjtő kollekciójából. A pincében gasztronómiai rendezvényeket fognak tartani, az udvaron hangversenyeket, kézműves-foglalkozásokat. A belépődíjakról és a nyitvatartásról az emlékház hivatalos Facebook-oldalán tájékozódhat az érdeklődő.
Borítókép: A régi kúriában korszerű kiállítás várja az érdeklődőket (Fotó: Picasa)
