Amikor 2018-ban a kutatók még csak nyolcvan hektárt tártak fel a több mint százharmincból, a szakemberek már sejtették, hogy az újszentannai erődítmény eredete a bronzkorig nyúlik vissza, és csaknem háromszor akkora a kiterjedése, mint a legendás Trójáé. Az Arad megyei régészeti lelőhelyet ezért Arad Trójájának nevezték el. Viszonyítási pontként érdemes megemlíteni, hogy az itteni földvár egykorú az ógörög münénéi civilizációval, amelyet Homérosz írt le elsőként.
A régészeti kutatás 2008-ban indult az Aradi Múzeumkomplexum, a Román Akadémia Kolozsvári Régészeti és Művészettörténeti Intézete és a Bochumi Ruhr Egyetem együttműködésében. A sikeres eredményeknek köszönhetően a projektbe később újabb partnerintézményeket vontak be, többek között a frankfurti Goethe Egyetemet és a temesvári Bánsági Nemzeti Múzeumot.
A feltárások idén az Arad Megyei Tanács, az Aradi Múzeumkomplexum, az újszentannai önkormányzat és a román kulturális minisztérium támogatásával valósultak meg.
Mérete, az itt talált régészeti leletek nagy száma és az erődítmény belterületén található épített örökség tanulmányozása révén már fel is vázolható az erődítmény viharos története, írja közleményében az Aradi Múzeumkomplexum.
A vár építése Kr. e. 1500 körül kezdődött, majd Kr. e. 1350 körül már az első pusztulást is elszenvedte. Ám mind az erődrendszer, mind az általa védett épületek nagyon rövid időn belül újjáépülnek, és még legalább száz évig használatban álltak.
A támadókat valószínűleg a település példátlan jóléte vonzotta ide, vélik a szakemberek. A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy az erődítményt már Kr. e. 1250 körül megostromolták és lerombolták.
Az ostrom oka a fosztogatás lehetett. Az itt élt közösség gazdagságát mi sem igazolja jobban, mint a lelőhelyen talált temérdek arany- és bronztárgy, az Egyiptomból vagy Mezopotámiából importált üveggyöngyök és a mai Csehország területéről származó grafit. Mindezek a leletek a közösség egyes tagjainak kiváltságos társadalmi helyzetét is jelzik.
Az idei ásatások egyik elsődleges célja az volt, hogy feltárják a mükénéi és a trójai kultúrkörön kívüli legnagyobb bronzkori épületet, amelynek összterülete csaknem ezerhétszáz négyzetméter, és amelynek falai fából és agyagból készültek, nyilatkozta a sajtónak Bogdan Blaga, az Aradi Múzeumkomplexum igazgatóhelyettese.
Az ingatlan különleges rendeltetésére több minden utal, így például a hatalmas kiterjedése, a helyiségek nagy száma, de az is, hogy a járófelületét geometrikus motívumokkal díszítették, amit aztán fehér, fekete és piros festékkel színeztek ki.
Míg a korábbi években a kutatások az élők világának a feltárására irányultak, ebben az esztendőben a holtak világát, a temetkezési helyek és szokások kutatását is célba vették a szakemberek.
Az erődítmény délkeleti oldalán három sírhalmot azonosítottak. Nagyságát tekintve ezek közül a középső emelkedik ki a maga tízezer négyzetméterével.
Bár geofizikai vizsgálatokkal már korábban kimutatták, most megerősítést nyert, hogy a halmon belül létezik egy olyan építmény, amely mind alakjában, mind tájolásában, mind méreteiben hasonló a feltárás alatt álló épülethez. Ez 44 méter hosszú és 18 méter széles, alapanyaga fa és agyag, vélhetően nagyon rövid ideig használták. A szakemberek arra következtettek, hogy ravatalozó lehetett. A folytatásban mindenképp tisztázni szeretnék a páratlan létesítmény rendeltetését, mondta Victor Sava régész.
Tekintsék meg a feltárásról készült videót:
