Festészet, színészet, fotográfia

Horváth Károly és Köő Adrien különleges kiállítását, a Fotó-performansz 69-et nyitotta meg a B 32 Galéria és Kultúrtér. Különleges, mert az előbbi színművész, míg az utóbbi – hölgy lévén vele illett volna kezdenem – fotográfus. S különleges már csak azért is, mert vajon mit tudtak közösen alkotni?

Fotó: BACHPEKARYMATEQ

A fotográfiák sajátos, közönség nélküli performanszokat örökítenek meg. Bár jóval többek puszta megörökítésnél, amennyiben (nyilván) képzőművészeti ihletettségű felvételek készültek. A kiállítás fontos eleme a hangulatot érzékletesen megragadó videó, amely fikciós eszközökkel, tehát nem pusztán dokumentálva tárja elénk az alkotói folyamatot.
 

Az szintén hasznos tudás, hogy noha Horváth Károly színész, több mint egy évtizeden keresztül vezette a B 32 Galériát. Hasznos, tudniillik kiderül, hogy van köze, rálátása a kortárs képzőművészetre, továbbá az alkotók, akiknek munkáit továbbgondolta, a színház, az akció, a videó nyelvén, személyes ismerősei, barátai. Így érthetők igazán a néhol pimasznak tűnő gesztusai.

Bergendy Péter filmrendező megnyitójában feszegette a kérdést: mik is valójában a képek? Amire jutott, meglehetősen közel áll Horváth Károly és Köő Adrien munkamódszeréhez vagy mondjuk szellemiségéhez, miszerint „a festmények a filmek elődei, maguk is egyfajta filmek” – vélekedett a rendező.
– A képek elmondanak valamit. Vagy a létrehozójáról, vagy éppen a létrehozó mond el egy történetet – fejtegette Bergendy Péter, aki szerint a kép, a fotó, a film önkifejezés is egyben. Általuk az alkotó rendbe teszi a világot, vagy éppen összezavarja, hogy az adott részekből máshogyan rakja össze.
– A képpel a tudatunkat és a tudattalanunkat egyaránt megmutatjuk – mondta Bergendy Péter, majd a megnyitót megelőző videófilmmel kapcsolatban (amely, miként írtam, az alkotói folyamatot ábrázolja) felidézte ifjúkorát, amikor szuper 8-as formátumban lehetett hozzájutni nagy filmsikerek húsz-huszonöt perces kivonatához, amelyekből vetítéseket szervezett osztálytársainak. Nem puszta vetítéseket, mert bizony csínyekkel erősítette a hatást: A földrengés című klasszikus esetében például a gátszakadás-jelenet alatt vizet permetezett a nézőtérre.
 

Valami ilyesmit élhetünk át Horváth Károly és Köő Adrien kiállításán is. Bemutatják a képeket, közben fontos performansszal egészítik ki azokat. Új alkotásokkal keresik a választ arra, mi a kép. Továbbgondolják, kiegészítik, párhuzamot állítanak és a maguk művészi nyelvén értelmezik 

– sommázta mondandóját Bergendy Péter.

Horváth Károlyból a megnyitón megállíthatatlanul előtört a színész, amikor a filmrendezőt követően a mikrofonhoz lépett. – Megígértem, hogy nem fogok beszélni, de a természetem ellen követnék el bűncselekményt, ha nem tenném – vallotta be a színművész, s azt is: színész létére sosem szerette, ha fényképezik. – Ebben a munkában megtanultam, milyen nehéz szakma – ismerte el, s felidézte a kezdeteket, hogy Köő Adrien biztatására kezdődtek műterem-látogatásaik.
Olyan művészekhez jelentkeztek be, akiknek munkássága mindkettőjükhöz közel áll, s akikkel galériavezető-kurátorként a korábbiakban sikeres munkakapcsolatot ápolt, mi több, néhányukat ma már talán barátjának nevezheti. Ők 

Bukta Imre, ef Zámbó István, Gaál József, Jovián György, Király Gábor, Mata Attila, Szotyory László, Vojnich Erzsébet és El Kazovszkij.

A műterem-látogatásokkor Köő Adrien számos, a színész számára inspiráló fotót készített a képzőművészekről, találkozásaikról, műtermi környezetükről. Eztán következtek a performanszok. Erről így vall a meghívókártyán Horváth Károly: „Az illusztrálás mellőzésével, színészi eszközökkel, szubjektív megközelítésben próbáltam ábrázolni e képzőművészek személyiségét, és művészetük sajátos esszenciáját. Elgondolásunkban személyükhöz köthetően megjelentek egyes színházi irányzatok, stílusok és műfajok jellemzői is, így lett a megvalósítás olykor groteszk, máskor lírai vagy abszurd. Egyes jeleneteket Ambrus Asma, Jakab Krisztián és Kovács Lili partneri közreműködésével játszottuk el. Az előadások fényképezésére, közönség jelenlétét mellőzve, csak a kamerának játszva, hol stúdióban, máskor színházban vagy szabadtéren került sor. E jelenetekről készült fotóperformanszok alkotják a tárlat gerincét, kiegészülve portréfotókkal és ihlető képzőművész barátaink egy-egy alkotásával.”
A Fotó-performansz 69 szeptember 23-ig várja az érdeklődőket.

Borítókép: Továbbgondolt képek (Fotó: Bach Máté)