Grandpierre Atilla, az együttes vezetője lapunk kérdésére elmondta, hogy ugyan évekkel ezelőtt eltávolodtak egymástól, de mélyen megrendítette egykori zenésztársának halála.
Felidézte barátságuk kezdetét és a Vágtázó Halottkémek megalapításának időszakát.
Tanítványom volt, fizikából korrepetáltam, de hamarosan összebarátkoztunk. Őszinte jó barátok lettünk, egyre többet jártunk össze, a zenei gyűjteményemet hallgattuk. Ez vezetett oda, hogy 1975-ben Czakó Sándor és Molnár György gitárosokkal megalapítottuk az együttest.
A Vágtázó Halottkémek addig soha nem hallott, különleges zenei világot képviselt. Azt a célt tűzték ki, hogy a világ legjobb és legvadabb zenekarát hozzák létre. A stílusról Grandpierre Atilla így fogalmazott A punkzene mint a sámánisztikus népzene újraéledése című, 1982-ben született írásában:
A zene hatására kiemelkedhetünk egyéni világunk kereteiből, minden érzést átélhetünk, az érzések teljességét, az érzésvilágokat önmagukért és önmagukban mint a világ elemi egységeit, s a korlátlan számú érzésvilág összhangját átélve társakat találunk legszemélyesebb érzéseinkhez, felismerjük, hogy felfedezetlen sorsközösségben élünk egymással.
Ipacs László a VHK első aktív időszakának végéig, a 2001-es feloszlásig dobolt a zenekarban, összesen nyolc lemez megalkotásában vett részt.
A zenekar korábbi ugyancsak meghatározó tagjai közül az üstdobos Balatoni Boli Endre 2012-ben, Németh László Fritz gitáros 2016-ban hunyt el.
Borítókép: Ipacs László a Kutya éji dala című film forgatásán (Forrás: Wikipédia/Fortepan)
