Élő festmények a virtuális világban

Az év elején komoly sikert aratott a Lengyel Intézetben bemutatott Élő festmények című kiállítás, amelyen a nagykövetség mellett működő Petőfi Sándor Lengyel Iskola diákjai és tanárai elevenítették meg a lengyel művészettörténet legjelentősebb festményeit. Csoma Szilvia fotográfiáit most virtuális tárlat formájában tették elérhetővé a világhálón.

Fotó: Teknos

A bemutatón Joanna Urbanska, a Lengyel Intézet igazgatója felhívta a figyelmet az útikönyvre, amit a lengyel iskola diákjai készítettek a nagykövetséggel és a Lengyel Intézettel karöltve, ezzel utalva arra, hogy a közös alkotómunka azóta is töretlen a gyerekekkel.

Sebastian Keciek, Lengyelország budapesti nagykövete magyarul köszöntötte a vendégeket, mint kiemelte: minden erejével támogatja az ilyen jellegű kezdeményezéseket.

A következőkben anyanyelvén mondta el, hogy a digitalizáció napról napra formálja át a világunkat. A folyamat azonban nem megy magától, a kreativitás hajtja. – Ilyen kreatív digitális munka a harminchárom kiváló lengyel festményt bemutató virtuális galéria – fogalmazott a nagykövet, majd megjegyezte: a lengyel állam támogatja az új technológia oktatásban történő felhasználását. Példaként említette a jövő laboratóriumai programot, ami a lengyel oktatás egymilliárd zlotys beruházása.

A galéria képeit vidéki városokba is elutaztatjuk, már a napokban

– ígérte Sebastian Keciek, aki reménykedik abban, hogy a magyar iskolák számára vonzó lesz a projekt, és megpróbálják saját galériájukat megalkotva népszerűsíteni a magyar festészetet.

Botka Sándor, a Szülők a Lengyel Iskoláért Alapítvány képviselője, nem mellesleg műfordító, aki a képek mellett megjelenő szövegeket ültette át magyar nyelvre, bevallotta: 

Valószínűleg én vagyok a kiállítás egyik legnagyobb rajongója.

Eztán bevezette a vendégeket a virtuális múzeumi térbe. Rögtönzött tárlatvezetéséből kiderült: a kiválasztott harminchárom alkotás átfogja a lengyel festészet összes korszakát, a középkori koporsófestményektől az art decón keresztül a kortárs művekig. Mint mondta: az önálló kiállításlátogatás mellett vezetett látogatáson szintúgy részt vehetnek az érdeklődő diákok. Botka Sándor a fotográfiákról szólva megemlítette, hogy az eredeti műhöz képest történt apróbb változtatások pluszjelentésekkel gazdagítják a műalkotásokat. – A fényképek önmagukban is művészeti értéket hordoznak – jelentette ki, majd Csoma Szilvia fotográfushoz fordult, aki elárulta: minden festményt elemzett, így tudta újraalkotni a látványt.

– Elemeikre szedtem a műalkotásokat, majd újra összeraktam azokat – avatott be az alkotó, hozzáfűzve: minden modell komolyan vette a feladatát, felkészülten érkeztek a fotózásra, csodálatos csapatmunka volt, amibe mindenki beleadta a maximumot.

Botka Sándor megszólaltatta a legfiatalabb modellt.

Az előkészületek, a jelmezbe öltözés, a próbák mind nagyon izgalmasak voltak

– mesélte a kislány.

Háromezer magyar iskolába küldtek meghívót, hogy látogassanak el a galériába, s megismerkedjenek a gyerekek nyelvére lefordított lengyel képzőművészettel, mi több, átvegyék a gyakorlatot, és készítsenek hasonló élő festményeket.

Végezetül a sikerrel kapcsolatban megemlítette saját kamasz fiát, akit ha megkérdez, mi újság, akkor a számítógép előtt ülő alak azt válaszolja: semmi. – Amikor elküldtem neki a kiállítás linkjét, tízpercnyi csend után kiszólt: ez tök jó – érzékeltette a sikert Botka Sándor.

Az Élő festmények virtuális galériáját ide kattintva érhetik el.

Borítókép: A legfiatalabb modell és a mű (Fotó: Teknős Miklós)