Festetics György (1755–1819) a sógora volt a Nemzeti Múzeumot 1802-ben megalapító gróf Széchényi Ferencnek. A rokoni szálakon túl összekötötte őket a nemzeti ügyek iránti elkötelezettség, a magyar kultúra, a magyar irodalmi élet támogatásának létfontosságában való hit.
Sal Endre, a Mandiner munkatársa arra hívta fel a fel figyelmet,
milyen dicséretes, hogy egy történelmi család, amely a festményt bármilyen aukciós nyugat-európai háznak felkínálhatta volna, úgy gondolta, hogy ennek a festménynek a nemzeti múzeumban van a helye.
Hangsúlyozta: a család tudta azt, hogy a hazafiasság pénzben nem mérhető.
A gróf is annak a korszaknak a képviselője, amikor polgári erénynek számított a mecenatúra, a kultúra támogatása, amelynek életre hívásán és megerősítésén a Magyar Nemzeti Múzeum is dolgozik napjainkban
– mondta köszöntőbeszédében L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a Hónap kincse kamaratárlat megnyitóján.
Gödölle Mátyás történész a 19. században készült mellkép bemutatásakor felhívta a figyelmet a kép bal felső részén elhelyezett, a restaurátori vizsgálat szerint a festéssel egykorú, egyszerű írásképű feliratra: „Sors bona / ni(hi)l aliud". A „Jó szerencse, semmi más” sor a költő és hadvezér Zrínyi Miklós jelmondataként ismert. A képen látható utalás hátterében az állhat ismertetése szerint, hogy a gróf volt huszárként a haditudományok iránt is nagy érdeklődést mutatott. Festetics a bécsi Theresianum elvégzése után katonai pályára lépett, 13 éven keresztül különböző huszárezredekben szolgált és az alezredesi rangig jutott. Több, a magyar seregre vonatkozó folyamodvánnyal élt, ezeket a függetlenedő törekvéseket viszont kifejezetten rosszallóan fogadta a bécsi udvar, és katonai büntetés után a gróf elhagyta a hadi pályát.
– A gróf szívügye volt a gazdálkodás, keszthelyi birtokán mintagazdaságot hozott létre – emlékeztetett Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora, a Magyar Nemzeti Múzeum Tudományos Tanácsadó Testületének tagja, aki Festetics munkásságának nagyságát méltatva kiemelte:
amikor 1797-ben a Georgikont megalapította, nemcsak Magyarország, hanem egész Európa első felsőoktatási intézményét hozta létre,
hangsúlyozva, hogy ez az 1700-as években egy világszinten is meghatározó pillanat volt. Festetics hamar felismerte: ahhoz, hogy a földből meg lehessen élni, egyre több és magasabb szintű tudásra van szükség.
Az intézmény neve, a Georgikon részben a György névből eredeztethető, másrészt a földművelésről szóló tanköltemény, Vergilius Georgica című művéből, és ez a kettő szorosan összekapcsolódik. Az iskola egészen 1848-ig folyamatosan működött, majd a tanárok és diákok a szabadságharcba mentek harcolni. Néhány kimaradt év után 1865-ben indult újra és azóta is folyamatosan működik, igaz, az évszázadokon során több intézményi formát öltött.
A rektor kiemelte:
a Georgikon jelenleg is működik a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem részeként,
és terveik szerint új arculatot és új szerepet kap a mai kor viszonyainak megfelelően. Négyszázezer szereplője van a magyar agráriumnak, amelybe a szakember-utánpótlást biztosítani kell, ez évente közel kétezer mezőgazdasági szakember kitanítását jelenti, és szavai szerint ezt a mai mezőgazdasági felsőoktatási rendszer tudja biztosítani.
Borítókép: L. Simon László a megnyitón (Forrás: MNM)
