Fájdalmasan rövid és tragikus életpálya jutott neki. Ám életének harminchét esztendeje alatt a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb hatású művészévé vált. Vincent van Gogh már kilencévesen rajzolt, később pedig megfestette többek között a híres arles-i Napraforgók sorozatot, amelynek darabjai egyrészt legismertebb munkái közé tartoznak, másrészt a művészettörténet legreprezentatívabb képei között tartjuk számon őket.
De miért éppen ezen egzotikus, hosszú szárú, aranyló fejű növényeket választotta Van Gogh? Mikor érkezett a virág Európába? Milyen üzenetet hordoznak e sorozat képei? Miben térnek el egymástól? Mi a titkuk ezeknek az alkotásoknak? Egyáltalán milyen körülmények között, milyen élethelyzetben festette őket a mester? A Napraforgók vonzásában – Van Gogh remekműveinek titkai című dokumentumfilm a lehető legnagyobb alapossággal járja körül egyebek mellett ezeket a kérdéseket.
Vincent van Gogh tizenegy, napraforgókat ábrázoló képet festett élete során, amelyek azonban szétszóródtak a világban. A film ezek közül öt alkotást mutat be, megosztva a nézőkkel egy-egy festmény keletkezésének legapróbb részleteit is. A film alapjául az amszterdami Van Gogh Múzeum új kérdéseket feszegető, kutatási eredményeket bemutató kiállítása szolgált, amelynek középpontjában a festőművész öt, közgyűjteményben őrzött, vázában (pontosabban csuporban) álló napraforgókat ábrázoló képe áll. És miközben elmélyedünk a napraforgók világában, a növény művészettörténetben elfoglalt helyéről is szó esik. Elsőként Claude Monet kezdett napraforgókat festeni, ám Van Goghot is megérintette ez a különös, Amerikából származó növény, amelyet Európába 1569-ben spanyol hódítók hoztak át és eleinte dísznövényként termesztettek.
A XIX. században a portrék és a virágcsendéletek voltak a kelendők. Ám Van Goghnak nem volt pénze arra, hogy modellt fizessen, ezért csendéleteket kezdett készíteni.
A Napraforgók sorozatban különféle életszakaszban lévő növényeket festett. Így láthatunk frissen vágott, életük teljében ábrázolt napraforgókat és lefelé hajló virágú növényeket, amelyekkel a festő az élet körforgását, az elmúlást kívánta érzékeltetni.
A filmben bejárjuk Amszterdamot, Tokiót, Philadelphiát, Londont és Münchent, hogy összevessük az öt rendkívüli képet, amelyekre akár másolatokként is tekinthetünk, mégis sokkal inkább látjuk őket önálló alkotásoknak.
Az egyik kutatásnak köszönhetően pedig megtudjuk, hogyan használta az anyagokat és a színeket, a sárga különböző árnyalatait Van Gogh. A kutatók megpróbálták kikeverni ugyanazokat a színeket, amelyekkel a festő dolgozott. De egyáltalán nem volt könnyű dolguk, hiszen ezek a festékek ma már nem beszerezhetők, így textúrában és színben próbáltak hasonlókat előállítani. Aztán arról is megbizonyosodhatunk a Napraforgók vonzásában – Van Gogh remekműveinek titkai című filmet nézve, hogy a mester némelyik festménye valójában egy tárgy, egy dombormű, hiszen olykor nagyon vastagon, több rétegben vitte fel a festéket a vászonra.
A filmben persze nemcsak a festményekről esik szó, hanem Van Gogh életéről is. Testvérével, Theóval életük folyamán állandóan leveleztek, amiből összesen 650 levél maradt fenn. Ezekből származik a legtöbb információ Van Gogh életéről, s ezeket a rendező ügyesen beleszerkesztette a filmbe.
A David Bickerstaff által rendezett dokumentumfilm nagy érdeme tehát, hogy többféle módon közelít a festő életéhez, alkotásaihoz. Emellett pedig egyedülálló élményt nyújt, hiszen elhozza nekünk a világ öt nagyvárosából a festőművész öt arles-i Napraforgóját, amelyeket együtt csak itt, ebben a filmben tekinthetünk meg.
Borítókép: Tizenegyszer megfesetett napraforgók (Forrás: Pannonia Entertainment)
