Fájdalmasan rövid és tragikus életpálya jutott neki. Ám életének harminchét esztendeje alatt a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb hatású művészévé vált. Vincent van Gogh már kilencévesen rajzolt, később pedig megfestette többek között a híres arles-i Napraforgók sorozatot, amelynek darabjai egyrészt legismertebb munkái közé tartoznak, másrészt a művészettörténet legreprezentatívabb képei között tartjuk számon őket.
De miért éppen ezen egzotikus, hosszú szárú, aranyló fejű növényeket választotta Van Gogh? Mikor érkezett a virág Európába? Milyen üzenetet hordoznak e sorozat képei? Miben térnek el egymástól? Mi a titkuk ezeknek az alkotásoknak? Egyáltalán milyen körülmények között, milyen élethelyzetben festette őket a mester? A Napraforgók vonzásában – Van Gogh remekműveinek titkai című dokumentumfilm a lehető legnagyobb alapossággal járja körül egyebek mellett ezeket a kérdéseket.
Vincent van Gogh tizenegy, napraforgókat ábrázoló képet festett élete során, amelyek azonban szétszóródtak a világban. A film ezek közül öt alkotást mutat be, megosztva a nézőkkel egy-egy festmény keletkezésének legapróbb részleteit is. A film alapjául az amszterdami Van Gogh Múzeum új kérdéseket feszegető, kutatási eredményeket bemutató kiállítása szolgált, amelynek középpontjában a festőművész öt, közgyűjteményben őrzött, vázában (pontosabban csuporban) álló napraforgókat ábrázoló képe áll. És miközben elmélyedünk a napraforgók világában, a növény művészettörténetben elfoglalt helyéről is szó esik. Elsőként Claude Monet kezdett napraforgókat festeni, ám Van Goghot is megérintette ez a különös, Amerikából származó növény, amelyet Európába 1569-ben spanyol hódítók hoztak át és eleinte dísznövényként termesztettek.
A XIX. században a portrék és a virágcsendéletek voltak a kelendők. Ám Van Goghnak nem volt pénze arra, hogy modellt fizessen, ezért csendéleteket kezdett készíteni.
A Napraforgók sorozatban különféle életszakaszban lévő növényeket festett. Így láthatunk frissen vágott, életük teljében ábrázolt napraforgókat és lefelé hajló virágú növényeket, amelyekkel a festő az élet körforgását, az elmúlást kívánta érzékeltetni.
A filmben bejárjuk Amszterdamot, Tokiót, Philadelphiát, Londont és Münchent, hogy összevessük az öt rendkívüli képet, amelyekre akár másolatokként is tekinthetünk, mégis sokkal inkább látjuk őket önálló alkotásoknak.
