A sorozat azért is különösen izgalmas, mert nincsenek ismétlődő karakterek, minden epizód egy újabb történetet mutat be, fikciós elemekkel egyfajta sűrítményét adja a magyar történelem valós eseményeinek. Arra törekszik, hogy minél változatosabb miniatűröket mutasson be, minden jelenet sorsfordulat is egyben, etikai kérdésfelvetésekkel.
A második évad jól illeszkedik abba a munkába, melyet az M5 kulturális csatorna végez: igyekszünk ismeretterjesztő-vitaindító attitűddel foglalkozni a magyar történelem különböző korszakaival
– fejtette ki véleményét Bán János, az M5 kulturális csatorna igazgatója.
Az Elveszett idők antológiasorozat, tehát az epizódok egyazon korszakban játszódnak, de más-más történetet mutatnak be, különböző karakterek nézőpontjain keresztül
– mondta el lapunknak Nagy István rendező, hozzátéve: izgalmas kihívás úgy sorozatot készíteni, hogy az egyes epizódok nem függnek össze szorosan, nem egy már megkezdett történetet folytatnak, hanem újabb és újabb nézőpontokat hoznak be és műfajilag is eltérnek egymástól.
Amellett, hogy minden epizód önmagában is értelmezhető legyen, az volt a szándékunk, hogy együtt egyfajta absztrakt sűrítményét adják az ötvenes-hatvanas évek emberi tragédiáinak
– hangsúlyozta a rendező.
Merkl László forgatókönyvíró arról beszélt, hogy a kisjátékfilm minden esetben a hétköznapi emberekre fókuszál. Olyan korszakokat ábrázolnak, ahol a rettegés, a kiábrándultság, a felszín alatt vagy éppen a nyílt színen zajló drámák a mindennapok járulékai voltak. Ezért minden jelenet egyfajta miniatűr dráma.
Mint elmondta, a dialógusok megírásakor a stáb folyamatosan konzultált a történész szakértővel, Szakolczai Attilával, aki a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tudományos munkatársa. Neki köszönhetően valós feljegyzéseken, levéltári iratokon és jegyzőkönyveken alapuló információkból meríthettünk, de sok történet – még áttételesen is – igen megrázó kordokumentum – sorolta a forgatókönyvíró.
– A második évad utolsó része például egy fogházban játszódik, és egy pár utolsó beszélőjét meséli el. Az epizódra készülve a stábnak rekonstruálnia kellett egy korabeli kivégzés folyamatát, amihez ismernünk kellett az eszközök működését csakúgy, mint a végrehajtás pontos menetét. A kutatómunka ilyen esetekben nem felhőtlen, hiszen egy-egy cselekményszál vagy fiktív karakter megalkotása közben ott mocorog bennünk az érzés, hogy néhány évtizede a bitók árnyékában közel sem fiktív fiatalemberek álltak – félbetört élettel, soha be nem teljesülő álmokkal, hátrahagyott családokkal, szerelmekkel – mondta Merkl László, majd hozzáfűzte: a korszak sajátossága, hogy igen nehéz női sorsokról mesélni, mivel ebben az időszakban – a propagandát leszámítva – a nők történetileg kevésbé dokumentált szereplői voltak a hétköznapoknak és a történelmi eseményeknek. – A második évadban arra tettünk kísérletet, hogy több női karaktert építsünk föl, történetileg is hitelesen ábrázoljuk azokat a cselekményeket, amelyekben a nők játsszák a főszerepet – emelte ki a forgatókönyvíró.
A sorozatban szerepel Tankó Erika, Hajduk Károly, Széles Tamás, Orbán Levente, Ertl Zsombor, Zsigmond Emőke és Kárpáti Barnabás.
A kulturális csatorna és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága együttműködésének köszönhetően az Elveszett idők négy epizódja rendhagyó történelem-, illetve médiaórákon megjelenik a középfokú oktatásban, ezzel edukációs szerepet is betöltve.
A sorozat egy rangos nemzetközi televíziós alkotásokat szemléző fesztiválon is helyet kapott. Az ABU Prizes 2022-es versenyén három külföldi alkotással együtt, tévédráma kategóriában a döntőbe került.
