Az újságcikk kitér arra, hogy a korabeli régészet módszertana hazánkban is német mintán alapult, ami azt jelentette, hogy kifejezetten a tárgyakat vizsgálták, azokat hasonlították össze, tipologizálták, kultúrköröket hoztak létre, de közben az akkor élt ember valahogy elsikkadt. László Gyula a képzőművészeti főiskolát is elvégezte, és ebből adódóan érzékenyebb volt a szellemi síkon mozgó, metafizikai dolgokra, és csodás képzelőerővel nem csupán a sírba tett tárgyakat keltette életre, hanem az őket használó ember mindennapjait és a szellemiségét is közelebb hozta, amit néprajzi példákkal hitelesített.
Ezt a módszert régészeti néprajznak nevezte el,
és kolozsvári évei alatt újságcikkekben közérthető módon népszerűsítette.
Borítókép: László Gyula önarcképe
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!