– Riportszerűen dolgoztam fel az épületek történetét – mutatott rá az író, aki maga fotózta a kötetek drámai képeit. A felvételeket a több ezer kastélyról, kúriáról, pontosabban ami megmaradt belőlük. – Olyan riportfotók, amelyeken nincsenek emberek, a hiányuk bír jelentéssel, miként a romos épületek torzóját a képzeletünk egészíti ki – magyarázta, megjegyezve: nem illusztrációkat készített, hanem olyan fotográfiákat, amelyek önmagukban, sorozatként is megállják a helyüket.
Jelen kötetben – értelemszerűen – elsősorban archív fényképek láthatók, ám például Lazarovits Mihály nagyszeredi (ma Veliko Srediste-i) kúriáit maga fotografálta. Lazarovits azért szerepel a könyvben, mert Carola Cecília, a Somossy Orfeum dívája rabolta el a szívét.
– A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában elképesztő képekre bukkantam: XIX. századi aktfotókra – avatott be Podhorányi Zsolt, majd kifejtette: kifejezetten művészi céllal készültek a felvételek.
A könyv és a kor szellemét megidézendő álljon itt egy másik történet. A Barrison lányok, hamvas ártatlanságnak öltözve, ragtime-zenére táncolva hódították meg Amerikából indulva az óhazát. Produkciójuk csúcspontján fellebbentették szoknyájukat, amely alól habos alsóneműjük zsebéből kiscicák kukucskáltak ki. A Csáky-Pallavicini testvérek, Artúr és Roger, két huszártiszt társukkal egyetemben, egy hétig mindenhová együtt jártak a hölgyekkel. Artúr megkérte Ethel Barrison kezét, aki nemet mondott a döbbent grófnak. S mert az amerikai artistalány kikosarazta, néhány napra rá, délelőtt 11-kor főbe lőtte magát a kaszárnyában. Hát ilyen kort idéz elénk Podhorányi Zsolt A bordély hercege című kötete.
Borítókép: Podhorányi Zsolt (Fotó: Bach Máté)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!