– Detektívregényben kétséges maradhat a tettes személye?
– Van ilyen, de én nem szeretem kétségek közt hagyni az olvasót. Magam sem olvasok szívesen befejezetlen regényeket. Az ember eredendően igyekszik lekerekíteni a történeteit, s nem hagyja függőben a megoldást – nem léteznek befejezetlen népmesék. Kell a katarzis, ami után le lehet tenni a könyvet.
– Az új detektívregénye írásakor tudta a sztori elején, ki az elkövető?
– Nem tudtam, olyannyira nem, hogy a bűnügy lényege is félúton alakult ki. Nem szeretem előre tudni a sztori végét, mert akkor elindulok felé, méghozzá a legrövidebb úton, akár a ló toronyiránt, hogy mihamarabb hazaérjen. És sokkal nagyobb az esélye annak, hogy egy véletlen elszólással elárulom a megoldást. Sokat ront a történet spontaneitásán, ha előre meg van komponálva, amit viszont az olvasók azonnal megéreznek. Kis túlzással írás közben együtt nyomozok a detektívemmel.
Borítókép: Hász Róbert (Fotó: Petőfi Kulturális Ügynökség)
