Egy elöregedett szisztéma eresztékeinek utolsó ropogásai

„A szocialista országok problémái egy negyvenéves szisztéma elöregedéséből fakadnak. A Szovjetunióban végbemenő változások nyomán, előbb-utóbb a baráti országokban egy közösen kidolgozott, nem kufár szellemű piacgazdálkodásnak kellene ezt a helyzetet felváltani. Ehhez persze az is kellene, hogy mindegyik szocialista ország a belső piacán jó propagandamunka után léptesse föl a nem sztár, de a nemzetközi mércét megütő csereművészeket” – írta le levelében harmincöt évvel ezelőtt, 1987-ben a pártállami viszonyokhoz képest meglepően őszinte meglátásait Láng István, a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára Vajda György művelődési miniszterhelyettesnek.

2022. 12. 29. 19:36

Utólag már tudjuk, ebben a kérdésben az Interkoncertnek volt igaza, és tényleg tiltólistán volt a Black Sabbath, emiatt magyarországi felléptetésének terve a korabeli médiában is nagy port vert fel. Az ORI követelte, hogy haladéktalanul kössék meg a zenekarral a szerződést, nehogy elmaradjon a koncertjük, sőt azzal fenyegették meg az Interkoncertet, hogy „a szerződés megkötésének halogatásából adódó kárainkat Önök felé érvényesíteni fogjuk”.

A koncert végül valóban elmaradt, ennek megfelelően az ORI lemondta a koncerthirdetéseket a különböző médiumokban. A hard rock zenekar helyett meghívták a Tokyo Blade, a Paganini, a Mama’s boys, a Sado és a Railway együtteseket. A névsorból is látszik, hogy egyikük sem ért fel a Black Sabbath ismertségével, de tűzoltásjelleggel ennyire futotta.

Az ORI-ból 1987. november 30-i keltezéssel újra írtak Pentz Zsoltnak, melyben sérelmezték, hogy nem kaptak időben információt az együttes feketelistára kerüléséről, s emiatt kártérítést kértek az Interkoncerttől, mivel október 13. (ekkor kapták meg a blankettaszerződést a koncertszervezésre) és november 6. (ekkor kapták meg a hírt, hogy mégsem jön a zenekar) között propagandával és reklámmal készültek az együttes fogadására.

Az ORI és az Interkoncert közötti feszültséget mérni lehetett egy másik meghívás kapcsán is. Ugyanebben a levélben maliciózusan azt írta az ORI az Al Bano és Romina Power olasz duó esetleges magyarországi felléptetése kapcsán, hogy „Már nem lepődünk meg azon, hogy egy fontos kérdésben, a feltételes módokból, a véleményezésekből és eléggé szakszerűtlen megállapításokból áll a levél (amit az Interkoncert írt korábban az ORI-nak – a szerk.), nevezetesen: az Al Bano együttest világsztárnak lépteti elő. Örülünk egyszemélyes slágerlistájának, de ilyen szubjektivizmussal nemzetközi tevékenységet folytatni még a könnyűzene területén sem lehet. Még akkor sem, ha az elmúlt évek tevékenységéből adódóan úgy tűnik, mintha Önnek és osztályának Magyarország könnyűzenei életének alakításában csak egy menedzser létezne.” Az írás a továbbiakban sem mentes a személyeskedésektől, súrolva a sértegetés kategóriáját: „[…] többéves tapasztalatom, hogy adott esetben azt sem tudják, hogy Prágában milyen külföldi együttes lép fel”. Mindez persze a színfalak mögött zajlott, miközben a közönség – már ha létrejött egy adott koncert – jót szórakozott a könnyűzenei programokon.

Nem volt azonban ennyire egyszerű a helyzet a könnyűzenei import terén, ugyanis néhány befolyásos szürke eminenciás megfelelő profit reményében meglehetősen hatékonyan intézte a külföldi sztárok hazai ügyeit. Hajnal Gábor, a Kádár-korszakban nem hivatalosan rockmenedzserként működő koncertszervező a Petőfi Csarnokban (Pecsa) is tevékenykedett, az ide hívott külföldi zenekarok gardírozásáról meglehetősen konkrét emlékei vannak:

A nagy külföldi koncerteknek mi csak a helyszínt biztosítottuk, nem mi foglalkoztunk már a szocializmus idején sem a nyugati előadók Magyarországra való szervezésével. A megállapodásunk úgy történt, hogy a helyszínért mi kértünk bérleti díjat, a szervezőé pedig a jegybevétel volt, tehát ő vállalta a kockázatot. Kivételként tudom említeni Al Di Meolát, akinek nagy sikerű koncertet szerveztem. A külföldieket a kezdet kezdetén Hegedüs László hozta a Pecsába, akinek eleve jó szocialista kapcsolatai voltak és üzletemberként fogta fel a zenekarok menedzselését. Ő kapta meg elsőként a jogot a pártállamban arra, hogy külföldi zenekarokkal kössön szerződést magyarországi helyszínekre, sőt még egy angol üzletembertársa is volt, akivel céget alapítottak. A Jethro Tullt is az ő közvetítésükkel hozták először Magyarországra 1986-ban, amikor az MTK-stadionban léptek fel, néhány évre rá, a rendszerváltozás hajnalán pedig Besnyő László koncertszervező és az általa vezetett, frissen alakult Krokodil Rock Kft. jóvoltából a Pecsába is eljutottak, erre hatezer ember jutott be.

A magánúton történő menedzselés folyamatának végén azonban 1988-ig mindig ott állt az Interkoncert, ha ők nem akarták, akkor az adott kiszemelt banda nem jött hazánkba. Ha viszont ráütötték a pecsétjüket az egyébként a magánmenedzserek által előzőleg nem kevés munkával tető alá hozott szerződésekre, akkor vigadhatott a magyar közönség, és többi között olyan nagy világsztárokat láthatott 1987-ben a Budapest Sportcsarnokban, mint a Deep Purple, James Brown, C. C. Catch, Shakin’ Stevens, a John Mayall and the Bluesbreakers, a Spandau Ballet, Cliff Richards, Chris Norman, Boy George és Meat Loaf. A show folytatódott a magyar rajongók legnagyobb örömére, miközben a pártállami könnyűzenei monopolcégek szépen lassan elvesztették hídfőállásukat.