Az élet és sosem az élettelen izgatta. A múzeumi munka fontos és megkerülhetetlen a kutatás és az eredmények bemutatása során; de Jane-t a kitömött, halott „kirakatállatok” nem vonzották; a terepen volt igazán önmaga. Tapasztalat nélkül hívták el az emberszabásúak tanulmányozására; ám – mivel akkor még nem járt egyetemre – nem a papírforma, azaz tankönyv szerint járt el: többek között nem számokkal, hanem nevekkel látta el az állatokat, sőt a személyiségjegyeiket is feljegyezte. Skandalum! Nem simult bele a tudományos sztenderdbe, az elvárások mit sem érdekelték; elkezdte járni a saját útját.
Az idő őt igazolta: az emberszabásúak legnagyobb kutatója lett. Intézetet hozott létre, melynek tevékenység sokrétű, de foglalkoznak többek között az orvvadászok miatt árván maradt csimpánzkölykök rehabilitációjával is.
„Hunyd be a szemed, s képzeld el, ahogy afrikai levegővel telik meg a tüdőd, s a nap simogatja a bőröd” – ilyen és ehhez hasonló játékok segítették a bevonódást a túra során. Akik jegyet váltanak a sétaszínházi előadásra, többek között betekintést nyerhetnek Jane Goodall magánéletébe is, de a hangsúly inkább a természethez való kötödéséről szól. Bohoczki Sára szerepében hiteles, Jane egy-egy gesztusa visszaköszön a túra alatt. A tanösvény bejárása – mivel öt-hét percenként megállunk egy-egy kis történtre – gyerekek által is könnyen teljesíthető.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!