– Édesapja, Záborszky József alapította meg a zenekar elődjét, egy tizenöt tagból álló, gimnáziumi zenekart. Hogy váltak hivatásos szimfonikus együttessé?
– A zenekart édesapám 1954-ben alapította az akkori I. István Gimnáziumban. Már az első két év elteltével nyolcvan főre nőtt a létszáma. Alapítása után két évvel az együttes már a Zeneakadémián adott koncertet, ahol 1958-tól éves bérletsorozatuk volt. Sosem a négy falnak akartunk muzsikálni, hanem a kezdetektől fogva szerettük volna a nyilvánosság elé vinni a produkciókat. 1965-ben Ferencsik János is bekapcsolódott a zenekar szakmai nevelésébe, haláláig rendszeres vendégkarmestere volt az együttesnek. 1988-ban vettem át édesapámtól a zenekar vezetését. A Zuglói Filharmónia ötven évig amatőr ifjúsági zenekarként működött, majd 2006-ban Zugló önkormányzata támogatásával hivatásos együttessé vált. Értékteremtő és ifjúságnevelő munkánk elismeréseként 2000-ben Magyar Örökség-díjat kapott a zenekar, valamint 2011–2017 között folyamatosan a Nemzeti Ifjúsági Zenekar cím kitüntetettje volt. A zenekari munkát további két karmester, Horváth Gábor és Ménesi Gergely is segíti. 2020 decemberétől új névvel, mint Szent István Filharmonikusok szerepelünk a hazai komolyzenei életben, fenntartónk a Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. lett.
– Hogy választotta hangszeréül a csellót? Karmesterként mennyire jó az, hogy vonósként kezdte a pályáját?
– Édesapám hegedűsnek szánt, azonban elkísértem bátyámat az első csellóórájára Zsámboki Miklóshoz, aki még magától Popper Dávidtól tanulhatott. Olyan nagyszerű pedagógusi munkát végzett, hogy számomra ez az egyetlen alkalom elég volt ahhoz, hogy én is ezt az hangszert válasszam. A zenetanulásnál az, hogy ki a tanár, eldönt mindent. A nagy karmesterek többsége, Toscanini, Zubin Mehta, Ferencsik mind játszott vonóshangszeren. S amikor az ember találkozik a zenekarral, akkor egy pillanat alatt meg tudja állapítani, hogy milyen a vonás, hol helyezkedik el a vonó, hiszen ez nagyon meghatározó az előadás karakterét illetően. Ehhez azonban nagyon jól kell ismerni ezeket a hangszereket. Csellista-karmesterként nagy segítséget tudok adni a zenekarnak. Ráadásul meg is tudom mutatni a hangszeren, hogy mit, miért és hogyan kérek.