Az OSZK digitális szolgáltatása, akárcsak a 2021-ben közzétett Babits-levelek esetében, nem egyszerűen hozzáférhetőséget biztosít az ereklyeértékű kéziratokhoz a nagyközönségnek és az irodalomtörténész-kutatóknak, hanem a nemzeti kultúra pótolhatatlan kincseinek megőrzését is szolgálja. Régi kézirataink nem elhanyagolható hányadát – a házilag készült tinták összetétele miatt – a tintamarás veszélye fenyegeti. A vasgallusz tartalmú, erősen savas és fémionokat is tartalmazó tinták reakcióba lépnek a cellulózzal, és a savasság mértéke, valamint egyéb körülmények arányában elindul egy marási folyamat, amelynek akár a kézzel írt szöveg megsemmisülése is lehet a végeredménye.
Ennek a veszélynek leglátványosabb manifesztálódása éppen Kölcseynél és éppen nemzeti himnuszunk kéziratán látható. A második lap égésnek tűnő sérülése ténylegesen tintamarás. Valamikor a XIX. században, hosszú lappangása idején, olyan tinta – és olyan töménységben – ömlött a lapra, amely néhány évtized alatt teljesen megsemmisítette a papír érintett részét. Több évszázados irataink megőrzése érdekében a nemzeti könyvtárnak elemi kötelessége ezeket optimális körülmények között tárolni, és elsődlegesen a fényhatásoktól megóvni. Digitális tartalomszolgáltatásuk, a Copia-oldal ezért bír nagy jelentőséggel, minden érdeklődő kiváló felbontásban hozzáfér a kéziratokhoz anélkül, hogy ezeket a raktárak mélyéről elő kellene venni.
Borítókép: Kézirat (Fotó: OSZK)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!