Edgar Degas-t jobban érdekelte a kidolgozás folyamata, mint a végeredmény. Kínosan ügyelt arra, hogy rajzai, festményei és szobrai tökéletesek legyenek. A legnagyobb mesterektől tanult, őket másolta, hogy eszményi alkotásaival lenyűgözze kortársait és az utókort. Folyton a tökéletességre törekedett, erről szól a Degas – A tökéletesség nyomában című dokumentumfilm, amely a posztimpresszionista művész mindennapjaiba enged betekintést munkáin, levelein keresztül, miközben életútját is látjuk kibontakozni.
David Bickerstaff filmje a Cambridge-i Fitzwilliam Múzeumból indul – amely valójában egy miniatűr Louvre –, ugyanis itt őrzik Nagy-Britannia legnagyobb Degas-gyűjteményét, majd megtudjuk, hogyan élt, hová járt, kikkel találkozott és azt is, hogy kiket festett le a művész. Ahogy az Exhibition on screen sorozat legutóbbi részében, most is egészen közeli felvételeken láthatjuk a ritkán kiállított műveket, s azt is végigkövethetjük, hogyan kísérletezett a különböző technikákkal, mit tanult elődeitől.
Degas első festő barátja Édouard Manet volt, akivel gyakran töltötte idejét kávéházakban, ahol akkoriban pezsgő szellemi, művészi élet folyt, később csatlakozott hozzájuk Émile Zola, Claude Monet, Pierre-Auguste Renoir és Alfred Sisley is.
A dokumentumfilm rávilágít arra, hogy Degas mennyire széles körű és alapos ismeretekkel rendelkezett az irodalom és a zene világában. A francia irodalom klasszikusait, Corneille-t, Racine-t, La Fontaine-t is olvasta, sőt szó szerint tudta idézni. De nem csak ismerte az irodalmat és a költészetet, költő volt ő maga is: az epigramma mestere.
Első művei arról tanúskodnak, hogy a régi mesterek mellett Ingres vonalas stílusa állt példaként előtte. Az átgondolt, határozott vonalvezetés, az előre megfogalmazott képszerkezet és a részformák tiszta rajza mindvégig eszménye maradt. Ingres-től, akit nagyra tartott, csak azt hallotta, hogy minél több vonalat húzzon, ő maga viszont később azt tanácsolta minden hozzá forduló fiatal művésznek, hogy
rajzoljon, rajzoljon és rajzoljon, mert ez vezeti az alkotás helyes útjára.
Degas-t valósággal frusztrálta a tökéletlenség, megszállottan ragaszkodott a saját maga által állított mércéhez. Szinte az egész életét a műteremben töltötte, alkotásai tanulmányok, feljegyzések alapján, később a műteremben, az emlékezés higgadt mérlegelésének közepette készültek. Festményei életszerűek, az az érzésünk, hogy bevon a képeibe.
Minden egyes portréja páratlan, különösen azok, amelyeket a párizsi opera balerináiról készített. Degas-t hihetetlenül vonzotta ez a világ. De lóversenyeket, történelmi témákat is megfestett. Az 1880-as évek végén pedig női aktokat készített, amelyek közül az egyik legismertebb a Fésülködő nő című alkotás.
Merész és kísérletező művész volt. Némely festményén felfedezhetjük, hogy az olajfestéket és a pasztellt hígítva vitte fel, különleges hatást érve el ezzel.
A film szemléletesen vázolja Degas különböző korszakait, s a szemünk előtt válik nagy művészből magányos emberré, aki halála előtt Párizs utcáin bolyongott. Lezárul egy élet, egy művészi pálya, amely plasztikai munkásságával lett teljes. A dokumentumfilmben megszólaló szakértők többször kihangsúlyozzák, hogy Degas nem impresszionista művész volt, magát mindig függetlennek vallotta, aki életet utolsó éveiben – szinte teljesen vakon – is dolgozott, nem engedett magához igazán közel senkit. A tökéletes portréi, bronz és viasz szobrai, köztük a híres balerina-szobor mélyen beleég a retinánkba. Kiváltképp, ha tudjuk, hogy Degas több mint huszonöt éven át balett-táncosnőket festett, vázlatokat és szobrokat készített róluk. Ám rajzainak és szobrainak nagy része életében nem is került nyilvánosságra.
Tekintsék meg a film előzetesét:
