Hamvazószerda van, megkezdődött a nagyböjt

Húshagyó kedden véget ért a farsang, és hamvazószerdán kezdetét veszi a nagyböjt, a húsvétra felkészítő előkészületi időszak. A nagyböjt első napján az egyház az élet mulandóságára emlékezteti és bűnbánatra szólítja fel a híveket. A hamvazószerda idén február 22-re esik. Annak ellenére, hogy a nagyböjt a mai köztudatban úgy él, mint húsfogyasztástól mentes negyvennapos időszak, valójában nem minden napjára vonatkozik hústilalom, és a negyven napot sem úgy számolják, ahogy sokan gondolnák.

A köznyelvben sokácnak nevezett népcsoport által meghonosított híres farsangi eseményt, a busójárást egy 1783-as feljegyzés említi először. A legenda szerint furfangos őseik a török megszállás elől a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek. A sokácok álruhákat öltöttek, és a folyón átkelve tértek vissza, majd rajtaütöttek a babonás törökökön, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve futottak ki a városból. A télűző, tavaszköszöntő népszokás tradicionális elemei évszázadok óta változatlanok: borzas busóbundát, vászongatyát, bocskort öltő felnőttek faragott álarcokban, jellegzetes kellékekkel – tarisznyákkal, buzogányokkal, öles kereplőkkel és kolompokkal – felszerelkezve búcsúztatják a zord évszakot és várják a tavaszt.

A nagyböjtöt megelőző farsangi időszakban, a lehetőségek szerint gyakran fogyasztottak húsételt, kocsonyát és káposztát, az egyik legjellegzetesebb édessége pedig a fánk volt. A magyar népszokás szerint a hamvazószerda előtti napon, vagyis húshagyó kedden kellett elfogyasztani az utolsó húsételeket, majd a háziasszonyok az edényeket a szokásosnál is alaposabban mosták el, hogy hús- vagy zsír semmiképpen ne kerüljön a nagyböjti ételekbe. A katolikus hagyományokat tartó országokban ma is hamvazószerda előtt tartják a torkos csütörtököt.

Hamvazószerda és a nagyböjti szent negyven nap

A hamvazószerdát megelőző húshagyó kedd már a nevében hordozza, hogy nagyböjtben a római katolikus hívek az eredeti szokásoknak megfelelően a vasárnapokat kivéve elhagyják a húsevést. A hamvazószerdát megelőző nap már felkészülés az elkövetkező nagyböjti időszakra, amely a húsvétot megelőző nagyhéten, nagycsütörtökön ér véget. A következő napon, nagypénteken már megkezdődik a húsvét. 

A korai egyházban a bűnbánati felkészülés első napján, hamvazószerdán a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette. A bűnbánati zsoltárok elimádkozása után fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a paradicsomból. A kiutasított híveknek nagycsütörtökig tilos volt belépniük a templomba.

Egyesek bűnbánatuk jeléül magukra vették a hamu jelét. A hamvazkodást az 1091-ben Beneventóban tartott zsinaton II. Orbán pápa rendelte el a bűnbánat látható jeleként a hívek számára.

A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mert a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmeztet. A pap a mise után megszenteli az előző évi szentelt barka hamuját, amit kezdetben a férfiak fejére szórtak, a nőknek a homlokára rajzoltak keresztet. Ma mindkét nem számára az utóbbiból áll a szertartás, miközben a pap ezt mondja:

Emlékezz ember, hogy porból lettél és porrá leszel.

 

Hústilalom és szigorú böjt

Bár sokak tudatában úgy él a nagyböjt, mint egy szigorúan húsfogyasztásmentes időszak, ez jelen korunkra már sokat enyhült. A legszigorúbb fennmaradt böjti előírásokból kiderül, hogy a 11. századig például késő délutánig semmit sem ettek, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Manapság már a római katolikus egyházban szigorú böjtöt évente két alkalommal, a nagyböjt kezdőnapján, valamint Jézus halálának napján, nagypénteken kell tartania minden (18 és 60 év közötti) katolikus hívőnek. Ezeken a napokon csak egyszer lehet bőségesebben étkezni, ezenkívül pedig legfeljebb két alkalommal van lehetőség kisebb étkezésre – ez alól természetesen felmentést élveznek a várandós nők és a betegek.

A katolikus egyház is felhívja a figyelmet, hogy mindezen előírások mellett, a húsételtől való tartózkodás nem tekinthető manapság önmagában böjti cselekménynek. Bár a hús fogyasztása a régebbi korok embere számára ünnepi alkalomnak számított, így az erről való lemondás az akkori világban valóban a bánat és az önmegtagadás alkalmas kifejezőeszközének bizonyulhatott. A mai kor embere számára a böjt nemcsak a hústól, hanem a dohányzástól, az édességtől, a wellnesstől és a szórakozástól való tartózkodást is jelenti, de a keresztény tanítás alapján mindennek a lényege a belső megújulás és felkészülés a húsvéti misztériumra. Szent Ágoston úgy fogalmazott: 

A böjtölés tisztítja a szívet, megvilágítja az értelmet, erősíti az akaratot, gyöngíti az érzékiséget, megfékezi a vágyakat, a szenvedélyek fáklyáit eloltja, és meggyújtja a tisztaság világosságát.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)