Ma is jól használhatók a pajták

Rodics Gergely pajtatulajdonos ugyan fővárosi születésű, de 2006 óta Erdélyben él. Turizmusfejlesztéssel, hagyományos gazdálkodással, az épített örökség védelmével, biodiverzitás-védelemmel foglalkozott, jelenleg az Agri-Cultura-Natura-Transylvaniae Egyesület elnökeként három összefüggő területen munkálkodik: a mezőgazdasági tanácsadásban, az épített örökség védelmében és az öreg fák, fás legelők megőrzésében. E három terület és pajtatulajdonosi minősége folytán a hagyományos paraszti kultúra értékei­nek a bemutatását is küldetésének tartja. Rodics az agroökológiai elvek, a magyar paraszti kultúra és a hagyományos lakóterek összefüggését is szem előtt tartja.

20230117 Kápolnásnyék „A pajtától a múzeumig – új közösségi terek a közgyűjteményekben, a közművelődésben és a népfőiskolai mozgalomban” című előadássorozat fotó: Teknős Miklós (TEK) Magyar Nemzet képen: Rodics Gergely térségfejlesztési szakmérnök, tájgazdálkodási szakember, modernizált csűrtulajdonos Fotó: Teknős Miklós

– Az Agri-Cultura-Natura-Transylvaniae Egyesület tananyagot készített arról, hogy agroökológiai elvek alapján hogyan lehet beindítani egy gazdaságot. Melyek a legfontosabb ilyen elvek a paraszti kultúrával összefüggésben?
– Az agroökológia lényege az, hogy amikor egy mezőgazdasági tevékenységet megtervezünk, akkor annak nemcsak a gazdasági, hanem az ökológiai eredményét is szem előtt tartjuk. A paraszti kultúra agroökológiai megközelítésben működött. A hagyományos paraszti gazdálkodásban szinte csak a saját gazdaságból származó inputok fordultak elő, szemben az ipari mezőgazdasággal, ahonnan nagyrészt kívülről kerülnek be az erőforrások. A kőolaj és a géperő például hihetetlen méretűvé tudja növelni az egy gazda által megművelhető terület nagyságát. A hagyományos paraszti kultúrában fizikai korlátai voltak annak, hogy mekkora lehet a gazdaság. Csak a természetben megtalálható anyagokat használtak, így lényegében nem tudták a környezetet szennyezni. Valamint csak akkor maradt termőképes a föld, termelőképes a gazdaság, ha a gazda jó ökológiai állapotban tartotta. Ezek az elvek mind megtalálhatók az agroökológiában, különösen hangsúlyos a talaj minőségének visszajavítása. Az épített örökség a paraszti gazdaságon keresztül kapcsolódik ide. A gazdálkodás egyes épületei nagyobbak voltak, mint a lakóház, a legnagyobbak a szálas takarmány tárolására használt csűrök, pajták. Ez a funkciójuk mára kezd megszűnni, és kérdés, hogy lebontjuk-e vagy másik funkcióval ruházzuk-e fel ezeket az épületeket. Hogy ez az új funkció a kultúra lesz-e, az a tulajdonos döntése.

– A saját pajtájával kapcsolatban ön hogy döntött?
– Eredetileg kis tejfeldolgozót akartam létrehozni benne a helyi gazdákkal, ám ez meghiúsult. Végül két részre osztottam, vendégházra és közösségi térre. A vendégház tartja fenn a csűr kulturális felét. A közösségi térben gyermekprogramok, koncertek, kiállítások, bor- vagy sörkóstolók kapnak helyet, de forgattak már portréfilmet is itt Lövétei Lázár László csíkszentdomokosi költővel.
– Milyen gyakorlati tanácsokat adna azoknak, akiknek birtokába jut például egy vert falú vagy egy vályogból rakott parasztház?
– Lakóház esetében a tulajdonos álljon meg, és nézze meg az épületet, hogy eltörli-e a föld felszínéről vagy tudja-e úgy szeretni, hogy megőrzi. Én a megőrzéssel foglalkozom. 

Szerintem egy felújított régi ház – ha látszik annak kora, története, a régiek szakmai tudása vagy esztétikai érzéke a megőrzött részletekben – sokkal többféle értéket képvisel, mint egy vadonatúj épület.

 A ház azért problémás, mert a régi házak kis ablakaik miatt sötétebbek, sokszor nem jó a hőszigetelésük, és általában bele kell tenni a fürdőszobát vagy más helyiségeket. Természetesen találhatunk ötleteket a jó felújításra. Például az Ybl Miklós Építéstudományi Kartól kaptunk javaslatokat arra, hogyan lehet egy parasztházon megújuló energiás napkollektorokat úgy elhelyezni, hogy a látványa ne csapja agyon az épület eredeti karakterét.

– És mit tartsunk szem előtt egy fa gazdasági épület esetében?
– A csűrökre vonatkozóan azt kell átgondolni, hogy ha kulturális teret álmodik bele a tulajdonos, azt miből fogja fenntartani. Jó üzletember kell legyen, aki a kulturális bevételeiből akarja üzemeltetni. Nálam a vendégház bevételei teszik lehetővé, hogy a kulturális részt hobbiként, bevétel nélkül működtessem. Köllő Miklós székelyföldi építész meglátását nagyon elgondolkodtatónak tartom, miszerint manapság értelmiségi embernek nem kell új házat építenie, hanem az a dolga, hogy egy régit saját céljaira, de az örökséget is tisztelve átalakítson. Így vihető tovább az örökségünk, miközben a modern igényeinkről sem kell lemondanunk.

Borítókép: Rodics Gergely (Fotó: Teknős Miklós)