Demeter Szilárd szerint bizonyság erre, hogy három vers jelölte ki a magyar szabadság és hazaszeretet tartalmát és kereteit. Ezt a három verset egy szűk emberöltő alatt alkották: 1823-ban született meg a Himnusz, 1836-ban írta Vörösmarty Mihály a Szózatot, 1848. március 15-én hangzott el először a Nemzeti dal.
1784-ben II. József osztrák császár és magyar király nyelvrendeletében a latin helyett a németet tette meg Magyarország hivatalos nyelvévé. A vármegyékben a rendelet nagy felháborodást okozott, ettől kezdődően a nyelvügy politikai kérdéssé változott, mutatott rá a főigazgató, szóba hozva Kazinczy Ferenc nyelvújító mozgalmát, amelynek képviselői tisztázták: a magyar nyelv nem metafizikus nyelv, hanem költői. A költői igazság pedig a legmagasabb rendű igazság.
Néhány évtizeddel később, az 1831-es kolerajárvány a korábban filozófiai fogalomként kezelt nemzethalált hozta testközelbe, hiszen több mint félmillió magyar ember betegedett meg, akiknek több mint fele esett áldozatául a világjárványnak.
– Mi volt erre a válasz?
1848. március 15-én a magyarok a saját kezükbe vették a sorsukat
– mutatott rá a PIM főigazgatója.
Az első igazi magyar forradalom Demeter Szilárd szerint magyar nyelven szólalt meg, békés volt és költői. Nem rombolt, hanem épített. Nem a tagadást szaporította, hanem az igeneket. Nem engedni a negyvennyolcból azt jelentette, amit Kölcsey Ferenc úgy fogalmazott meg, hogy „Isten egy szívnek egy kebelt teremte: így egy embernek egy hazát.” Kossuth tanításában viszont azt, hogy „mindent a népért, mindent a néppel együtt, semmit a népről a nép feje felett. Ez a demokrácia.”





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!