Ragályi Elemér 1957-től a Mafilmnél világosító, laboráns, segédoperatőr és felvételvezető volt. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1968-ban szerzett operatőri diplomát. Az ún. „Illés-iskola” egyik stílusteremtő alakja, kézi kamera-kezelése és világítástechnikája a hetvenes években tette ismertté. „Ragályi 1969-ben lép be a játékfilmgyártásba egy markáns filmes generációváltás – ma már látjuk – egyik legjelentősebb tagjaként. A magyar film az európai újhullámok nyomán közvetlenebb, természetesebb hangot talál magának. A világszínvonalon fotografáló magyar mesterek (Illés György, Szécsényi Ferenc, Somló Tamás) mellé ekkoriban érkezik Kende János, Zsombolyai János, Andor Tamás, Koltai Lajos, kicsit később Pap Ferenc, Jankura Péter, Kardos Sándor” – írja róla Muhi Klára a Metropolisban.
Ragályi Elemér fényképezte a rendező-operatőr Gaál István Magasiskola című filmjét. Sándor Pál, Rózsa János, Zolnay Pál, Gábor Pál, András Ferenc állandó munkatársa volt, olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Staféta, a Madárkák, a Sárika, drágám, a Fotográfia, a Régi idők focija, a Talpuk alatt fütyül a szép, a Szabadíts meg a gonosztól, a Ripacsok, a Dögkeselyű, a Szerencsés Dániel, a Hosszú vágta, a Szirmok, virágok, koszorúk, a Csók, anyu! A nyolcvanas évek közepétől külföldön is dolgozott, Peter Kassovitzal a Hazudós Jakabban, a Xavier Koller rendezte A remény útjai elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat, míg a Raszputyin című film az Emmy-díjat.
Miután abbahagyta a filmezést írni kezdett. Valós családtörténeti elbeszélések olvashatók a Mancikám, Déneském és még sokan mások című, tavaly megjelent kötetben.
Borítókép: Ragályi Elemér (Fotó: MTVA/Zih Zsolt)
