Négyévesen kezdett zongorázni, öt és fél évesen egy vándorcirkuszban lépett fel, ő volt a műsor egyik fő attrakciója. Nyolcévesen került be a Zeneakadémiára, ahol Dohnányi Ernő, Weiner Leó, Ferenczy György és Keéri-Szántó Imre voltak a tanárai. Mindössze tizenkét éves volt, amikor a sajtóban a magyar Mozartként írtak róla. Csodagyerek volt. Bár zongoraművész végzettséget soha nem szerzett, megfordult a világ nagy pódiumain. A közönség rajongott érte a füstös lokálokban és a koncerttermekben egyaránt, ám a szakmát, a kritikusokat megosztotta. Virtuozitás, improvizáció, egyediség jellemezte zongorajátékát. Cziffra György lentről indult, életének hetvenkét évében megjárta a poklot és a mennyországot is. Petrovics Eszter és Balázs János dokumentumfilmje, a Tele van a két kezem boldogsággal amellett, hogy a tényeket részletesen bemutatja, érzékenyen ábrázolja a zongoraművész életének mélységeit és magasságait.
Budapest, Párizs és Senlis utcáin járunk. A különös, múltat idéző utazáson Balázs János vezet végig bennünket, aki hol maga mesél, hol valakivel beszélget Cziffra Györgyről, hol pedig zongora mögé ül, és játszik. Méghozzá úgy, ahogy Cziffra György játszott. Sőt, elmagyarázza, majd bemutatja, hogyan szól egy adott mű a zeneszerző leiratában, s hogyan adta elő ugyanazt Cziffra György. Így mi, nézők is hallhatjuk a Cziffra-féle zongorajátékot Balázs János tolmácsolásában, ami sokat hozzátesz a film érdemeihez.
A dokumentumfilm Cziffra György életének fontos állomásain vezet végig
A másfél órás alkotás időrendben haladva meséli el Cziffra György életét, sorsát a nélkülözésekkel teli gyermekkortól kezdve a kényszermunkatáborban töltött éveken és a Senlisbe való költözésen át haláláig.
Ahogy a dokumentumfilm is rávilágít, megpróbáltatásokkal és tragédiákkal teli életút volt az övé, de a zene iránti alázata, tisztelete és szeretete nem múlt el soha, átsegítette a legnehezebb életszakaszokon is.
Cziffra György az a fajta művész volt, aki fáradhatatlanul gyakorolt, hogy tökéletesítse zongorajátékát, s aki létrehozta a Cziffra Alapítványt azért, hogy a fiatal tehetséges művészeket támogassa. Így művészi oldala mellett emberi oldalát is megismerhetjük. És mindezt azok is igazolják, aki megszólalnak a filmben, mások mellett Balogh Kálmán, Vásáry Tamás, a nemrégiben elhunyt Szakcsi Lakatos Béla, Cyprien Katsaris és Michel Sogny. Ők mindannyian hallották és értették, sőt érezték Cziffra kifinomult, virtuóz zongorajátékát, amely Liszt Ferencéhez hasonlítható, főként elképesztő improvizációs készsége miatt. Cziffrát a XX. század legnagyobb pianistái, Rubinstein, Horowitz és Richter mellett tartották számon. Repertoárján elsősorban Liszt, Grieg, Chopin, Schumann, Brahms és Rahmanyinov művei szerepeltek, amelyek nagy részét lemezre is játszotta. De amint a filmben is elhangzik, nagy sikerrel adta elő saját Liszt-parafrázisait.
A szakértők, művészek mellett feleségét, az egyiptomi származású Soleilkát és karmester fiukat, ifjabb Cziffra Györgyöt is láthatjuk néhány képkockán.
A film bepillantást enged apja és fia különleges kapcsolatába, többször adtak közösen koncertet. Ám fia korai, tragikus halála mélyen megrendítette a művészt, aki ezután egyre ritkábban lépett fel.
Petrovics Eszter és Balázs János dokumentumfilmje azért is jelentős, mert a nagyközönség számára olyan, eddig ismeretlen archív felvételeket is bemutat, amelyeken a művész zongorajátékát csodálhatjuk meg vagy azt, ahogy épp franciául nyilatkozik a televízióban.
A film legérdekesebb részei ezek, valamint a senlisi Saint Frambourg-kápolnát bemutató felvételek.
A Tele van a két kezem boldogsággal című dokumentumfilmet legközelebb március 31-én Zalaegerszegen, a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben vetítik, valamint a közeljövőben az MTVA is műsorára tűzi.
